Egy 2007-es nagysikerű családtörténeti konferencia előadásai kerültek egy mívesen szerkesztett kötetbe a minap. Bemutatójára olyan sokan jöttek el a távolabbi településekről, hogy az amúgy sem kis olvasóterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Köztük nemcsak a kötet szerkesztői, írói, hanem azok is ott voltak, akikről a „Családtörténeti kutatás határon innen és túl” című, közel háromszáz oldalas könyv.
Az érdeklődőket a levéltár igazgatója, Hermann István sorozatszerkesztő köszöntötte, majd bemutatta győri Kisfaludy Könyvtár vezetőjét, Horváth Józsefet, aki aprólékos részletességgel mutatta be a művet. Hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás után jelentősen megerősödött az érdeklődés a családok eredetének kutatása iránt. Azt is hozzátette, hogy egyes levéltárakban akár egyhónapos várakozási idő van, akkora a „kíváncsiság”.
Horváth István szólt arról is, hogy mára a kutatási területek az ország határait is elhagyhatják, s a Szlovákiában, Erdélyben vagy éppen Délvidéken kutatók jó tapasztalatokkal térnek haza. Szót ejtett arról is, hogy a geneológia iránt elsősorban a nemes utódok érdeklődtek korábban. Ma a polgárság, a főnemesség mellett a gazdák is felzárkóztak.
A kutatás nemcsak költséges, de roppant időigényes és aprólékos munka is, s ha a családtagok ismeretei hiányosak, sokszor fordulhat elő, hogy nehezen talál rá a helyes útra a kutató, legyen az amatőr vagy profi.
A most megjelent kötet minden egyes fejezete (ezek a 2007-es előadások) érdekes olvasmány, s nemcsak azok számára, kik magukat, őseiket fedezhetik fel benne, hanem azoknak is, akik például a boszorkányság (!) gyökerei iránt érdeklődnek.
