A csillagászattal foglalkozó tudósok már évekkel korábban tudnak az üstökösről, őket nem éri meglepetés. Ők tudva tudják, hogy érkezik, számítanak rá, várják érkezését.
A szakfolyóiratok olvasói hónapokkal korábban értesülnek a várhatóan bekövetkező, s mindenki számára láthatóvá váló égi tüneményről.
A laikus – de újságolvasó – emberek napokkal korábban szereznek tudomást a üstökös várható megjelenéséről.
Csak azok csodálkoznak tehát annak felbukkanásakor, akik sem nem tudósok, sem nem beavatottak, nem ismerői a szakirodalomnak, s még csak nem is újságolvasók.
Pontosan így „robbant” be a magyar politika egére Gyurcsány Ferenc, az üstökös.
Voltak, akik várták, sőt kívánták az érkezését, voltak, akik tudtak róla, voltak, akik az utolsó pillanatban szereztek tudomást érkezéséről, s voltak, akik rácsodálkoztak, jé, itt van, megjelent egünkön Gyurcsány Ferenc, az üstökös.
Az MSZP politikai műhelyében, az MSZMP „megszűnésétől” jogfolytonosan számítva, – ahol a hatalmi elit és politikai környezetének edényei rotyogtak a tűzhelyen – nem történt váratlan esemény, bekövetkezett az a „jelenség”, amire számítottak, amit szándékoltak. Hatalomra került, akit oda szántak. A „műhely” tűzközelétől távolabb állók rácsodálkoztak a jelenségre, vagy pusztán csak tudomásul vették azt. Nem először történt olyan, hogy valamit nem értenek, de utóbb minden világossá válik.
Ez történt a nagy tömegekkel is, főleg azokkal, akik az üstökös felbukkanása után évekkel plakátok felmutatásával, vagy pusztán verbálisan követelték, „Gyurcsány takarodj!”, „Mongyonle!”
Őket érte tegnap a legnagyobb trauma, hiszen írhatják át a plakátjaikat, kereshetnek új jelszavakat, amiket skandálhatnak. Nekik senki nem szólt eddig, hogy hibásan lett megjelölve az üzenet címzettje.
A „tudományos kört” megint nem érte (érhette) meglepetés, hiszen ők ismerik az üstökös természetrajzát. Még a szakirodalmat vagy az újságokat olvasók sem csodálkozhatnak igazán, hiszen ők is tudják: az üstökös, azon a kiszámított pályán, amin érkezik, azon távozik is...
Az égbolt ettől még égbolt marad állandó elemeivel, és velünk együtt, akik itt élünk a földön, emésztve a „jelenség” előtti, alatti és utáni állapotokat.
