Az 1956-os tevékenységéért először csak életfogytiglani börtönbüntetésre, majd kötél általi halálra ítélt veszprémi hősre a zord időben a civilek és a város vezetői mellett ’56-os emlékszervezetek is megemlékeztek.
A 33 évesen meghalt klasszika-filológia tanárról a ködös időben Somfai Balázs, nyugalmazott főlevéltáros osztotta meg gondolatait:
"Kevesen tudják, hogy itt, a Megyeház téri Brusznyai emlékmű közelében az '50-es években megyei pártházat terveztek építeni, mely szerencsére elmaradt"-mondta.
Somfai Balázs
Mondd el a múltad, s megmondom a jövőd - elevenített fel beszédében később egy kínai közmondást. A jövőt építő tevékenységünkön nagyon is meglátszik, hogy mit tanultunk a történelemből, hogy okultunk-e hibákból, ballépésekből, tragédiákból, és hogy okosan bánunk-e a lehetőségekkel, gazdagságunkkal, erőinkkel?
"Ismeri-e például a felnövekvő új nemzedék a tanár urat? Egyáltalán szükséges-e nekik még emlékezni rá?" – tette fel a kérdést. "Hiszem, hogy a helyes válasz igen, hogy Brusznyai Árpádot, mint hús-vér embert, és a hős vértanút egyaránt ünnepelni kell. Azt, aki e nemzet jövőjének legfőbb zálogáért, a magyar ifjúságért dolgozott. Aki a független Magyarországért, és benne Veszprém népe szabadságáért fáradozott."
Porga gyula és Némedi Lajos a megemlékezésen
A jövő generációinak – ha vállalják Brusznyai példájának követését – a mártrír kitartó szorgalomból, tudásvágyból, a sorsdiktálta feladatok elfogadásából, a közösségért végzett tevékenységből és a kemény férfias helytállásból is mutathat példát – zárta gondolatait.
Módri Gyögyi színművész Albert Camus-től idézett:
... A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átmenetileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogy az inkvizíció hóhérai keresztényeknek mondták maguknak. ...
... A legázolt bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.
A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, -- még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat..."
A megemlékezést Brusznyai-emlékhangverseny követte az egyetem aulájában.
