2020. november 25.
//
Katalin névnap

Történetek a veszprémi Heim Pál Gyermekkórházból

2009. március 16. 11:51
Az épület hamarosan innovációs központtá alakul. Az utolsó előtti pillanatokba tekintsenek be velünk!

Hogya György helytörténet-kutatóval beszélgettünk arról, mit rejtenek a százéves épület omladozó falai.
- Ez volt az első kórház az országban, amely Heim Pál nevét kapta. Hétszer lett átnevezve, így volt akkoriban hét munkahelyem egy épületben - osztotta meg velünk a kutató. - Kórházzá csak az ötvenes években vált. Az épület kapui 1904-ben nyíltak ki, ezután 47 éven át az Állami Gyermekmenhelynek adott otthont. A század elején az állami gondozottak létszáma 1100 volt, és mivel az intézményben csak nyolcvan ágy volt, a gyermekek főként nevelőszülőknél voltak. A menhely már akkor is inkább egészségügyi feladatokat látott el.

A legnagyobb megpróbáltatások, mint megtudtuk, a két világháború idején érték az intézményt.
- Millió élet szállt sírba ebben az időben, az ellátott gyermekek száma óriási mértékben nőtt, a csecsemőhalálozás mindennaposnak számított - mondta el a 86 éves kutató. - A háború alatt a város nagy részét lebombázták, nem volt ivóvíz. Felütötte a fejét a tífusz, fertőzések tizedelték a lakosságot. A menhely kórházzá nyilvánítása fordulópontot jelentett az intézmény életében: megkezdődött az épületek újjáépítése és a beteg gyerekek gyógyításában új távlatok nyíltak. A sok szörnyűséget elnyomják a csodálatos pillanatok, amiknek részese lehettem. A kórházhoz köt életem első nagy szerelme, aminek az emlékére akácfát ültettem az épület mellett, és ami még ma is áll. Telente együtt ünnepeltünk a gyerekekkel, disznótoros vacsorákat tartottuk, és mint egy nagy család, együtt énekeltünk - emlékezett vissza Hogya György, aki 32 éveig dolgozott az intézményben.

- Az egyik legmeghatóbb történet, amire még most is könnyeimmel küszködve gondolok, egy koraszülött hármas ikerpáré. 1952-ben nem voltak inkubátorok, így a fejletlen csecsemőknek nem sok esélyük volt az életben maradásra. Gara Margit főnővér azonban nem adta fel, külön helyiségben ápolta az alig másfél kilós csecsemőket, akikhez senki más nem mehetett be. Éjjel nappal vigyázta őket hónapokig. Szenzációnak számított, hogy mindhárman életben maradtak.

- A kórház napja a rendszerváltás után leáldozott. Miután a gyermekosztályt máshova helyezték, tervben volt, hogy pszichiátria vagy öregek otthona lesz majd, végül bezáródtak a kapuk, elcsendesedett a gyermekzsivaj.

Kocsis Sándor