Ahogy napjainkban a formatervezett sörösüvegek, akkoriban is egyfajta divatot követve, Európa nagy részén hasonló formában készültek ezek az eszközök. A lelőhely, a Kis-Láz-hegy a Kr. e. 12-8. században erődített magaslati telep volt és jelentős törzsi központ. Az 1870-es évektől kezdve több bronzkincsre is bukkantak a környéken. A képen látható üsttel együtt két fazék és egy tál is a felszínre került, és feltételezik, hogy néhány csésze és egy szűrő is tartozott a fél méter átmérőjű „söröshordóhoz”.
Akkoriban a társadalmi elitet alkotó, elsősorban a katonai arisztokráciához tartozó családok birtokában álltak ezek az edények, amiket lakomákon és szertartásokon italkeverő és -tároló edényként használtak. A feltételezett szűrőre azért volt szükség, mert ahogy manapság is kapható mindenféle ízben sör, már akkor is különböző növényekkel ízesítették az italokat, és a teához hasonlóan le kellett szűrni fogyasztás előtt.
Az ép edényekből álló, nagy értékű kincsek általában áldozati ajándékként kerültek végül a földbe. A lakomákról a korabeli bronzvödrökön és kardokon fennmaradt ábrázolások alapján alkothatunk képet magunknak.
