Legalábbis ez derült ki a RTL Klub legújabb tehetségkutató műsorának, a Hungary’s Got Talentnek az első adásából, ahol egyelőre megint több volt a válogatott ökörség, mint a valódi talentum. Aki esetleg lemaradt volna az első epizódról, dióhéjban íme az összefoglaló: a szokásos táncos-éneklős produkciók és a cuki kisgyerekek mellett volt Tiestora ugrabugráló „lég dj”, fényesre olajozott, közepes zumbaoktató, Belga dalszöveget káromkodva elszavaló Petőfi-epigon, a Magic Mike című filmből előlépett vetkőzős fiúk, kosárlabdát pörgető srácok és trambulinon ugráló akrobata csapat.
A Ki mit tud? jellegű tehetségkutatók alfája és omegája: a táncos produkciók
A kérdés ezek után nem is annyira az, hogy mennyire volt rossz az RTL legújabb próbálkozása, sokkal inkább, hogy szükségünk van-e nekünk tehetségekre és tehetségkutatókra? Ha ugyanis minden tehetségkutatót eleve feleslegesnek és az ördögtől valónak ítélünk meg, akkor az van, hogy a hamarosan útjára induló Pannon UniFestnek sincs semmi értelme, mert ott is művészetre és kultúrára éhes, tehetséges fiatalok fognak bemutatkozni az ország több egyeteméről. Márpedig én annak szavaznék egy kis bizalmat, részben azért is, mert nem egy kereskedelmi csatorna szervezi, hanem a művészethez csöppet közelebb álló fiatalemberek, másrészt elég jól példázhatja azt is, hogy a világ egyáltalán nem fekete-fehér.
Önmagában ugyanis a tehetség, és a tehetségek felkarolását megcélzó kezdeményezések nagyon is szuperek.
Miért? Mondom.
Kétségtelen, hogy ma már ezek a műsorok sokszor csak a nyerészkedésről szólnak, hiszen az erősen csökkenő minőség ellenére is jó nézettséget hoznak, és még ha fel is tűnik egy-egy talentum, nincs idő megismerni és megszeretni őket, így rövid időn belül el is felejtjük az arcukat. A tehetségkutatók hőskorából azonban rengeteg előadót köszönhetünk, akik nem véletlenül jutottak el oda, ahol most vannak. Kapásból említhetném a Vastag testvéreket, akikre egész Veszprém büszke, vagy kilépve a városból és a megyéből Rúzsa Magdit, Odettet, a Magashegyi Undergroundból is ismert Bocskor Bíborkát – szóval csupa-csupa olyan előadót, akiket a szakma és a közönség is komolyan számon tart.
És persze azt az érdemet se lehet elvitatni ezektől a show-któl, hogy rámutatnak, a tehetség milyen sokszínű.
Mert bár lehet, hogy egy bmx-szel elképesztő trükköket bemutató fiatalember soha nem fog országos lapok és bulvármagazinok címlapján szerepelni – és nem is kell, hogy ez legyen a tehetség és a siker fokmérője –, vagy éppen nem fog olyan népszerűségre szert tenni, mint egy énekes, attól még tagadhatatlan, hogy jó páran ámuldozva és egy kicsit irigykedve fogjuk nézni, hogy mit tud.
Harmadrészt a tehetség nyitottságra nevel, és képes lehet a sztereotípiák és az előítéletek lebontására.
Attraction
Gondoljunk csak bele, mennyit alakíthatott a cigányokról kialakult képen az, hogy több elismert roma származású előadónk is van. De említhetném akár a külföldön sikert arató Attraction-t is, akik után kicsit msáként néztek végre ránk, magyarokra. Más kérdés, hogy a tehetség (és nagyon sok más) szempontjából lényegtelen, hogy ki milyen származású, és értelmes ember nem ez alapján ítél meg bárkit is, de attól még tagadhatatlan, hogy vannak bennünk előítéletek.
A címbéli kérdésre válaszolva tehát: a tehetség, akármilyen úton is találunk rá, mindig jó szolgálatot tesz. Persze egy erősebb szűrő néha nem ártana a nyilvános keresésekor.
