Városrészi megemlékezéseket tartottak az alsóvárosi temetőben, a dózsavárosi temetőben, Kádártán és Gyulafirátóton.
A városi megemlékezésen a Török Ignác utcában Némedi Lajos alpolgármester méltatta a hősöket. Az azonos célba vetett hitük, az ország sorsáért érzett felelősség kötötte össze azokat a tiszteket, akiket Haynau táborszernagy halálra ítéltetett – mondta. Október 6. már akkor gyásznap volt, amikor a kiegyezés előtt megemlíteni sem lehetett a nemzet e fájó veszteségét. A nemzeti gyásznap azért fontos, mert magunkba szállást, önismerést, erőkifejtést eredményez – idézte Kölcsey gondolatait az alpolgármester.
Szűcs József ezredes, a Magyar Honvédség Légi Vezetési és Irányítási Központjának parancsnoka emlékeztetett: az aradi vértanúk nemzetiségi, társadalmi háttere, életútja éppolyan sokszínű volt, mint az akkori Magyarország. Volt közöttük művelt arisztokrata, tehetős polgár és elszegényedett kisnemes, akik ha különböző okok miatt is, de elkötelezték magukat Magyarország önvédelmi harca mellett.
Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, Vécsey Károly és a Budapesten kivégzett Batthyány Lajos emlékére az önkormányzat, a honvédség, a rendőrség, civil szervezetek és pártok helyeztek el koszorút a Török Ignác utcai emléktáblánál.
