Mese nincs: a jól elvégzett munkáért dukál a jutalom. Ennek számtalan megható példáját láthatjuk cirkuszi mutatványok során: az esendő ember – fölébe kerekedve oroszlánnak, tigrisnek – egy-egy szép produkciót követően falatka hússal jutalmazza a tűzugrást, a bukfencet stb. Most ne essék szó a szenvedő félről, „akiben” forr a méreg, de odacsapni nem mer, hiszen állati elméjében azért ott a bölcsesség. Azaz: ketrecben marad így is, úgy is. A cirkusz nemcsak azért szórakoztató, mert a taps mellé élelem is jár, hanem azért is, mert felvillantja benne a szabadság illúzióját. Erre pedig „rajtuk” kívül is nagyon sokan vágynak.
De hogy visszatérjünk kormányunk vezérére: Gyurcsány Ferenc okos, meggyőző szavakkal kérte (már korábban is!) a tárcák vezetőit, hogy a pillanatnyi pénzzavar miatt ne osszanak jutalmat, bármennyire is törte magát egy-egy dolgozó.
Ám mi történik? A Miniszterelnöki Hivatal honlapján (lám-lám: nem söpörték szőnyeg alá sem az összeget sem a címzett nevét, mint az „átkosban”) ott olvasható gyöngybetűkkel, ki miért, milyen beosztásában mekkora összeget kapott. A jogcím nagyon zengzetes: jubileumi jutalom, különjuttatás, céljuttatás stb.
Mindjárást ott az elején a szociális tárca nagyasszonya, Szűcs Erika, aki 3880 000 (hárommillió-nyolcszáznyolcvanezer) forintot tehet a spájzbéli ötliteres uborkásüvegébe. Az indoklás szerint ez jubileumi jutalom, ami a 30 éves céghűségért jár. (Én, ha nagylelkűbb lehetnék, bizony felajánlanék ebből a summából nyolcvanezret egy alapítványnak, melynek egyetlen kitűzött feladata lenne. Ez pedig a 30 év tételes összeadása. A feladatot megoldót pedig fel lehetne terjeszteni egy matematikai Nobel-díjra is.)
A listán még huszonketten szerepelnek. A legnagyobb összeg (6 219 000 forint) Karácsony Imréné pénzügyminisztériumi szakállamtitkár markát ütötte, de Kóthay László szakállamtitkár (KVVM) is kétszázezret tehetett zsebre.
Végigsilabizálva a lajstromot, boldogan fedezhetjük fel megyénk (mi több: városunk!) két neves személyiségét is.
Folyamatos beszédéről is nevezetessé vált honvédelmi miniszterünk, Szekeres Imre 1 152 000 forinttal gyarapodott különjuttatás jogcímen. Egykori atyai pártfogója, Pap elvtárs milyen örömmel dicsérné meg ifjú KISZ-es követőjét: „ez jó mulatság, férfimunka volt”.
Lám-lám, lejjebb egy újabb ismerős: négyszeres ex-polgármesterünk: Dióssy László! A szakállamtitkár 2 692 500 forintnyi jubileumi jutalomban részesült. Esetében a 30 év kimatematikázható, s még a környezetvédelmi tevékenységére is csak bólinthatunk. Ismerve nagyvonalúságát, én hiszem, hogy felajánl a summából egy részt valamelyik rászoruló hazai (veszprémi) intézménynek.
A jutalmat nem érdemlik, hanem adják – mondta (legalábbis a hagyomány szerint) Mikszáth Kálmán, aki ugyancsak kritikus szemmel nézte a parlamenti eseményeket. Ejnye, no, képviselő úr (merthogy az is volt, s nem is rövid ideig!), ugye nem gondolt az utókorra is?
