Képviselő úr, ön a város költségvetését lezáró szavazáson igennel szavazott. Miért?
Sima, egyszerű képviselői döntésem volt ez. Nekem a választóimmal és a lelkiismeretemmel is el kell elszámolnom. Nem is értem, miért tekintik sokan a döntésemet sztorinak.
Talán azért, mert a frakciófegyelem erősebbnek bizonyul az egyéni véleménynél…
Nézze, én már a negyedik ciklusban vagyok képviselő. Minden alkalommal egyénileg nyertem átlagosan több mint 50%-kal. Ha úgy tetszik, egyénileg harcoltam meg a képviselői stallumot. Első alkalommal például függetlenként minden pártnak volt jelöltje ellenem. De nálunk egyébként sem olyan katonás a frakciófegyelem, mint esetenként másoknál. Van mérlegelési joga a képviselőnek.
Mindvégig meggyőződéssel vállalta az igent?
A költségvetési vita során még vacilláltam a tartózkodás és az igen között, de végül a választói körzetem érdekében az utóbbira esett a döntésem.
Konkrétabban mi fűzi a költségvetés kapcsán a választóihoz?
Egyrészt az a tény, hogy a város működőképességéhez kell egy elfogadott költségvetés. Másrészt (és ezt nagyon jól tudják a választóim a 8. sz. választókerületben) öt éve harcolok azért, hogy az Aulich utcát az Aradi vértanúk útjába és a Jutasi útba be tudjuk kötni. Az ehhez szükséges körforgalmi csomópont kiépítése nyolcvanmillió forint, ami a ebben a költségvetésben végre szerepel. Ha ezt nem szavazom meg, akkor az ötéves küzdelem eredményéről mondok le. Végül őszintén hozzá kell tennem azt is, hogy a költségvetési hiány csökkentésére bár ötleteim voltak, de nem tudtam jobb javaslatot letenni a viták során az asztalra…
