Lapozgatva az archivált folyóiratokat, arra jutottam, hogy portréként mindig csak személyekről volt szó, épületekről sosem. A tűzoltóságok történetéről, történelméről pedig semmit sem találtam. 2013 augusztusa óta töltöm be a szóvivői beosztást Veszprém megyében, és az Igazgatóság épületéről csupán annyit tudtam, hogy műemlék épület, de a Hogya György által írt „A veszprémi tűzoltóság története” című könyv és egy kis kutatómunka eredményeként sok mindenre derült fény. A veszprémi tűzoltóság múltja több, mint egy fehér műemlék épület.
Megemlékezés a Tűztoronynál
Az elmúlt évszázadokban Veszprém városában is több tűzeset pusztított. Talán a legérdekesebb az 1653-ban a várban kiütött tűzeset volt, melyet vízhiány miatt több ezer vödör borral oltottak el. Később a kialakult céhek feladata volt a városfalak bizonyos részeinek védelme, és természetesen a tűzoltás is.
1795-ben adták ki Weszprém város statútumát, mely főként a város tisztaságáról szólt, de helyet kapott benne a tűzoltás rendje, és ebben kötelezték a tüzet nézőket is, hogy vödrökkel segédkezzenek a lángok megfékezésében. Az említett statútum egyik pontja a tűzvédelem érdekében megtiltotta, hogy a piacra parazsat vigyenek ki, vagy akár pipára gyújtsanak. A céhek tennivalóit az 1789-ben kiadott „Weszprém városának a tűzi veszedelem eránt való rendelkezései” címmel kiadott utasításban rögzítették. Minden céhre róttak kötelezettségeket, így például a tüzek megfékezésére, a dobszó és harangok megszólalására azonnal reagálniuk kellett.
Friedrich Werner 1730 körüli metszetén is látható a torony. (LDM)
A XVIII. század végén, a tűzvédelem szempontjából legfontosabb építmények a Tűztorony, régi nevén a Vigyázó Torony számított, mely már a XV. században is állt, de tűzvédelmi szempontból csupán az 1810-es években említik először egy tanácsi jegyzőkönyvben. A 218/1810. III.17-én kelt jegyzőkönyv alapján „A Tüzi Veszedelem esetére a Város által nagy költséggel készített két Fecskendőknek semmi alkalmatos hely nem lévén… ezeknek itt a Vár oldalában az Arany Oroszlány Patika Hát és Nepomuk Sz. János lépe között egy olly alkalmatos Kamorát tsináltasson, mellybe télen által is Fecskendők vizzel tele, megfagyás félelme nélkül ellehessenek s a történhető veszedelem esetében használtathassanak… mivel az ott fenn álló Vigyázó Torony régiség és ezen Esztendőben gyakorta volt földindulások által megrepedezvén az alatta lakókat életveszedelmével fenyegetné azt a város ezen okból széllyel bonthathattya.”
Később azonban a Vigyázó Tornyot nem bontották le, hanem Tumler Henrik tervei alapján felújították. A magasabbra emelt tűztoronyban 1818-ban kezdtek szolgálatot adni a tűzőrök. Feladatuk volt az egész várost folyamatosan figyelemmel kísérni, ha pedig valahol tüzet vagy füstöt észlelnek, trombitaszóval riasztaniuk kellett a tűzoltói feladatokat ellátókat.
XIX. század vége (Forrás: Laczkó Dezső Múzeum)
A céhek megszűnését követően Veszprémben 1875-ben Dunszt Ferenc akkori polgármester terjesztette elő nézetét, miszerint a városban tűzoltó egylet kialakítása vált szükségessé. A Veszprémi Önkéntes Tűzoltó Egylet alakuló ülését 1875 július 18-án tartották meg. A tűzoltást az önkéntesek végezték, a figyelőszolgálatot pedig továbbra is a tűzőrök adták a Tűztoronyban.
Gyökeres változást jelentett az 1887 szeptemberében a Temetőhegyen pusztított tűz, melynek során több száz épület károsodott meg vagy égett le teljesen. A tűzesetet követően Dr. Óváry Ferenc, az önkéntes tűzoltóegylet főparancsnoka, memorandumot készített, melyben feltárta a tűzoltóság hiányosságait, melyek megoldását egy köteles tűzoltóság létrehozásában és egy új laktanya építésében látta.
1909-ben újabb tűz pusztított a várban, mely kéménytűzként indult, azonban a viharos szél miatt átterjedt a száraz bozótosra és két utca házaira is. A tűzesetet követően egyre sürgetőbben jelentkezett az igény az új laktanyára. Az 12504/1910-es számú polgármesteri irat alapján Bokrossy Jenő terveit fogadták el. 194kgy/4051/1910-es iratokban pedig meghatározták az új szertár helyét is a Szeglethy utcában: „…a tűzoltó szertár a városháza alsó kapuja helyén, a régi és új kávéslakások közt építi meg, a legénységi és őrszobák, valamint a parancsnoki lakás és az őrszoba alatt 4lóra való istálló czéljaira a régi kávéslakás és fogda helyiségeket alakítja át…”.
A második világháború során a veszprémi tűzoltók Ausztriába menekültek, ahol a két fecskendőt a csendőrség elkobozta.
A háborút követően egy épületet béreltek szertárnak, mert a Szeglethy utcai laktanya teljesen leégett, azonban az nem volt alkalmas a szerek tárolására. Veszprém városának képviselő-testülete 1946 júniusában elfogadta Veszely Géza terveit egy új laktanya építésére, azonban a túl nagy költségek miatt elvetették az ötletet.
A tűzoltószertárnak bérelt épület helyhiánya és alkalmatlansága miatt visszatérő problémát jelentett a már sokszor emlegetett új laktanya építése, melyre 1952- 1953 között került sor a Dózsa György út 31. szám alatt, a hajdani városi kőbánya területén. A műszaki átadására 1953. október 27-én került sor. A földszinten került kialakításra az ügyeleti helyiség, különböző raktárak. Eleinte 5 szerállással számoltak, azonban a 80-as években kibővítették újabb 5 szerállással. A tűzoltóság épületének első emeletén a városi parancsnokság irodái, egy tanterem, egy konyha, egy étterem és egy közösségi terem volt, a második emeleten pedig a megyei irodákat telepítették. A tűzoltóság északi oldalán egy tömlőszárító torony került kialakításra.
Az egyre gyarapodó szerek száma miatt a 60-as években egy újabb szerállás került kialakításra, körülbelül 150 négyzetméteren. Az 50-es évektől kezdve mind a technikai eszközökben, mind a tűzoltók felkészültségében gyökeres változások következtek be, egyre több tűzoltótechnika került beszerzésre. Jelentős nemzedékváltás is bekövetkezett abban az időben, egyre több fiatalabb tűzoltó szolgált a veszprémi tűzoltóságon.
A kétszintes épület egy tetőtérrel is bővült a kétezres évek elején, amellyel megszerezte végleges kialakítását a műemlék épület.
Csépányi- Barczi Petra, tűzoltó főhadnagy
szóvivő
Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság
