A Historia-kertben felépített színpad sikeréért a szervezőkön és a fellépőkön kívül az égiek is mindent megtettek: a már napok óta tartó nyomasztó hőséget egy délutáni zápor mosta el, és így estére kellemesen visszahűlt a levegő. Ha a koncert bor lenne, azt mondanám, hogy tökéletes hőfokon töltötték a poharunkba.
Theo Pascal
És ha a koncert bor lenne, azt is mondanám, hogy Carmen Souza és Theo Pascal egészen kiváló cuvée-t alkotnak. Amikor először megkóstolod, már akkor érzed, hogy díjnyertes, minőségi anyaggal van dolgod. Pascal mélységet ad a zenének – és ezt szó szerint is érthetjük, lévén a basszusgitárt és a nagybőgőt kezeli – míg Souza a könnyed, nyárias pezsgésért felel, de ezt is jó ízléssel teszi, koncertjük nem lesz tolakodóan pezsgő vagy kommersz.
És ha a koncert bor lenne, még azt is mondanám, hogy a jó szőlősgazdák az alkoholtól sem féltették a nedűt. Lassan, de biztosan oldja a gátlásokat; látod, ahogy az egyenes háttal, eltartott kisujjal szörcsölő közönség kortyról kortyra nyitottabb az élményre, itt-ott dobol egy kéz az előtte lévő szék háttámláján – a bor (vagyis esetünkben a zenekar) pedig incselkedik velünk, úgy húz ki a komfortzónánkból, hogy közben úgy érezzük, simán helyén való hangosan vonatfüttyöt utánozni egy erről szóló dal közben. TYÚ-TYÚ. Másfél óra múltán pedig azok, akik az imént még egyenes háttal ültek, már állnak, és egy számukra ismeretlen nyelven éneklik a sebtiben betanított refrént.
Carmen Souza
Ahogy a jó bornak története van, ahogy minden szőlőszemnek meg kellett küzdenie az időjárással, a seregélyekkel, a darazsakkal, a szárazsággal vagy épp a túl sok esővel – úgy az új album (mert ezt még nem mondtam: Souza és Pascal az új, Epistola című közös albumukat bemutató turné részeként látogattak el hozzánk) minden egyes dalának is külön története van. Ahogy Carmen fogalmazott, némelyik vicces, némelyik valós, némelyik teljesen kitalált.
És ha a koncert mégsem bor, hanem könyv lenne, szívesen olvasnám.
