Az interneten és különbőző gyermek pszichológiával fogalkakozó lapokban azt lehet olvasni, hogy az óvodás kor az egyik legfontosabb a gyermekek fejlődése szempontjából. Mik azok a tulajdonságok, amik ebben a korban alakulnak ki?
A fejlődés egy egész életen át tartó folyamat, ezért minden kor más-más szempontok miatt fontos. Az óvodás kor nehézségét az adja, hogy ilyenkor a gyermekeknek meg kell tanulni leválni a szülőről. Ennek az a feltétele, hogy a kisgyermek fel tudja idézni magában az édesanyja képét, ami megnyugtatóan hat rá. Nagyon fontos ebben a korban a mozgásfejlődés, hiszen minél többet mozog a gyermek, annál könnyebben tudja majd az iskolában elsajátítani az írás és az olvasás készségét. Ebben az életkorban alakul ki az én tudat és a nemi identitás is ilyenkor szilárdul meg.
Az óvoda az első olyan hely, ahol a gyermek nevelésében a szülőn kívűl már részt vesz a pedagógus is. Ebből mennyit vesznek észre a gyermekek?
A gyermekek akkor veszik észre a leginkább, ha éles különbség van a szülő és a pedagógus között, ezért mindenképpen az a jó ha ez a két fél összetart. A gyerekeknek annyira érzékeny antennái vannak, hogy pontosan megérzik ha a szülő mondjuk nem kedveli az ovónőt. Ha a szülő pszichés engedélyt ad a gyereknek hogy rossz legyen, mert ő maga nem elégedett az ovónővel, akkor a gyermek ezt meg fogja tenni.
Kottyán Edina
Az apák szerepe is nagyon fontos, hiszen olyan mintát tudnak mutatni, amit az édesanya nem, arról nem is beszélve, hogy az óvodapedagógusok nagy része is nő. Az egészséges fejlődés szempontjából pedig nagyon fontos az egyensúly, amihez elegedhetetlen, hogy az apák szervesen kapcsolódjanak be a nevelésbe.
Az óvodába lépéssel párhuzamosan a gyermek társas kapcsolatai egyre fejlettebb szintre jutnak. Mi befolyásolhatja ezeknek a kapcsolatoknak a kialakítását?
Igazából az óvodai közösségekben nagyon ritkán alakulnak még ki igazi barátságok, inkább az összeverődések jellemzőek. A gyerekek igazából egy-egy játék mentén alakítanak csoportokat és abban a foglalkozásban találnak egymásra. Az óvódás kor legvégére alakulhatnak ki igazi személyes kötődések, előtte ez még nem jellemző.
Ebben a korban az érzelem vagy a racionalitás dominál inkább?
Az ovisokra jellemző, hogy az egyik pillanatban sírnak, a másikban nevetnek. Ez annak köszönhető, hogy ilyenkor még mindent az érzelmeik mentén élnek meg. Pontosan ezért nehéz az ő dolguk, hiszen nem tudják verbalizálni az érzelmeiket, viszont ugyanúgy átélik őket. A szülők nagy segítséget nyújthatnak a gyerekeknek azzal, hogy megnevezik az érzelmeket és elmondják, hogy éppen mi zajlik bennük.
Fontos, hogy a szülő ebben a korban soha ne minősítse a gyereket. Nem szabad olyat mondani, hogy „haragszom rád“ vagy „rossz vagy“, hanem mindig a tevékenységről beszéljünk. Sokkal jobb ilyenkor ha azt mondjuk, hogy „mérges vagyok mert ezt csináltad“ és hozzátesszük, azt amit ehelyett várunk tőle. Ezek a minősítések szervesen be tudnak épülni a gyermek személyiségébe és jelentősen befolyásolhatják az ebben a korban kialakuló „én tudatot.“
Hogyan látja egy óvodás gyermek a világot? Mit vesz észre a nevelésből?
Ha megkérdezzük az embereket, hogy mi az első saját emlékük akkor azt leginkább az ovódás korból tudják felidézni. A gyermekek ezt ugyanolyan természetességgel élik meg mint bármelyik más életkort. Fontos, hogy ebben a korban nem kell fejleszteni és tanítani a gyerekeket, csak lehetőségeket kell nyújtani nekik, hiszen egy egészséges, átlagos értelmi képességekkel bíró ovódás korú gyermek annyira nyitott a világra, hogy saját magától tanul. A tanításokat és a fejlesztéseket rosszul élik meg az ilyen korú gyerekek, ha az nem a saját lehetőségeikhez és képességeikhez alkalmazkodik.
Nagyon divatosak mostanában a fejlesztő foglalkozások, azonban ezekre nincs szükség. A legfejlesztőbb tevékenység a szabad játék és a hallgatott mese. Utóbbi csak akkor éri el a hatásaát ha valóban felolvasunk vagy fejből mesélünk a gyermeknek, hiszen a képernyő inkább a gyermek fejlődése ellen hat. A képernyő az agynak olyan területeit blokkolja, amelyek a feszültségek feloldásában segítenek. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a gyermek neki való meséket néz vagy sem.
