Mértéktartó szakemberek becslése szerint nyolcszázezren vannak a függő módon ivók, megbélyegző nevükön az alkoholisták. A legnagyobb magyarországi alkoholterápiás intézet saját szűrővizsgálatai szerint a 40-60 év közötti felnőtt lakosság 40 %-a alkoholos érintettségű. Számos, halálos kimenetelű testi betegség előidézője a túlzott alkoholfogyasztás.
Folytathatnám a társadalmi probléma nagyságának bemutatását, a közhelyszerű tényekről szóló írásokkal – némi képzavarral – Dunát lehetne rekeszteni, de azzal a minden magyarra jutó évi 14 és fél liter tiszta szesszel is, amit elfogyaszt az ország évente! A jövő sem hoz javulást, a napokban voltam egy gyermek- és tinédzser-addiktológiai konferencián, az ott bemutatott adatok szerint a 16 éves korosztály 95 százaléka ivott már alkoholt, havi rendszerességgel iszik 60 %, ugyanennyien voltak részegek, az előző hónapban is 25 százalékuk. Családsegítő Központban is dolgozó szakemberként bizonyíthatom, hogy egyre fiatalabb - 14-18 év közöttiek – kerülnek az ellátó rendszerbe alkoholproblémával (is).
Mit mondanak az adatok? Számomra azt, hogy amit a függőségek tekintetében teszünk, azt nem jól tesszük, a fiatalok pedig, gondolom, tőlünk kapják az ivási mintákat. „Nem is férfi, nem is felnőtt vagy egyenrangú, aki nem iszik...”
Tehát mást és másképpen kellene tenni! Először is őszintén, alaposan megérteni a problémát, majd őszintén, tabuk nélkül cselekedni. Ha megengedik, kísérletet teszek rá. Amiről beszélek, írok, azt nemcsak könyvből tanultam, sorsomban, személyes poklaimban tapasztaltam meg, majd a kivezető utat is megjártam, járom hozzáértő „kezek”, közösség segítségével...
Kiből lesz az alkoholista, és kit nevezünk alkoholfüggőnek?
Olyan emberrel, akinek ez lett volna az életcélja, még nem találkoztam! Észrevétlenül indul el ez a folyamat, már kisgyermekkorunkban, a családunkban, ott ahol az első mintákat kapjuk, ott ahol megalapozódik (nem alapozódik meg, sérül) bizalmunk a világ felé. Sokat tud az addiktológiai pszichológia erről, az addik(függő) személyiségfejlődést megalapozó folyamatról. Tény, hogy azok, akik alkoholista családban nőttek fel (vagy távolabbi felmenőik között voltak alkoholisták), ha elkezdenek inni, a kóros ivás stádiumán át - rövid, néhány év alatt - törvényszerűen alkoholfüggőkké válnak.
Az előrehaladó folyamatnak jól felismerhető tünetei vannak: a tolerancia és az elvonás. Mindkettő valójában a test reakciója a kóros alkoholbevitelre. Az előbbi azt jelenti, hogy nő az egyén által alkalmanként elfogyasztott ital mennyisége (alkalmazkodni próbál a szervezet), az utóbbi tünetegyüttes – ezek leginkább a depresszióhoz hasonlítanak – akkor jelentkezik, ha éppen nem ihat, és az újabb pohárral el is múlnak. Ha a helyzet súlyosabb, ez kézremegésben, verejtékezésben, keringési problémákban látható. Ha ilyenkor elmegy a páciens az orvoshoz, a fenti tüneteit kezelik: általában antidepresszánst, hangulatjavítót kap, beállítják a vérnyomását – nem alkoholbeteg(!), csak úgy iszik, mint mások, alkalomszerűen (minden nap), meg a problémákra, amikre, „ugye inni kell”. Alkalom mindig van!
Legközelebb abban nyújtok segítséget, miként ismerhető fel az alkoholfüggőség.
Lovizer János
addigtológiai konzultáns
