– Kész Zoltán szerint Ön is – mint a többi független képviselőjelölt más-más mezben – a Fidesz jelöltje. Mit gondol erről?
– Kész Zoltán személyével semmilyen formában nem kívánok foglalkozni. Kijelentéseivel azonban kénytelen vagyok, miután személyemet érintik. Volt olyan botor, mind a 11 képviselőjelölt társát – miután az általa „egyetlen méltó ellenfélnek tekintett” Fidesz jelöltön kívül mindenki más „zavaró körülmény” számára – „lekamujelöltezte” és „lekalandorozta”. Kész Zoltán ezzel, valamint a budapesti beszédével és a várpalotai konferencián általa elmondottakkal önmagát minősítette.
Egy baloldali támogatást élvező jelöltnek nem lehet olyan „üzenete”, hogy az, aki nem fizet adót – tehát szerény jövedelmű, vagyontalan – annak ne legyen választójoga sem. Azt sem jelentheti ki, nincs szükség esélyegyenlőségre, továbbá, hogy privatizálni kell az alapfokú oktatást, az egészségügyet és a rendőrséget. Ezekkel a kijelentéseivel az őt felvállaló MSZP-nek kell foglalkozni és megemészteni.
Nekem Veszprém megyéhez köthető tízéves közírói-közéleti múltam van, Kész Zoltánnak pedig egy – nem kettő, mint ahogy a sajtóban megjelent – felkérésre elmondott veszprémi beszéde. A választóknak kell február 22-én dönteni, „melyik független” jelölt a hitelesebb.
– Ön szerint Kész Zoltán független?
– Kész Zoltán elkötelezettsége, politikai háttere adott volt, mielőtt a baloldali pártok beálltak mögé. Az a személyi kör, amelyik létrehozta a Szabad Piaci Alapítványt és az ebből kinövő Polgári Platform Egyesületet, „kirajzott ebből a fészekből”, s tagjai ma különböző pozíciókból támogatják „egyesületi elnöküket”. Közülük is kiemelt szerep jut a DK alelnökké avanzsált Kerék-Bárczy Szabolcsnak, aki a bírósági nyilvántartás szerint a mai napig tagja Kész Zoltán egyesületének, sőt az elnökségnek is. Semmi bajom nincs azzal, ha valaki pártelkötelezett, de akkor ezt vállalja is fel. Egy „szabadpiaci fundamentalista” (Schiffer András LMP elnök „Kész definíciója”) kijelentheti-e magáról, hogy független?
Kész Zoltán mögött egy szélsőséges ultraliberális csoportosulás áll, akik okosan felmérték, hogy nem csak támogatottságuk, de társadalmi elfogadottságuk sincs, így „szavazói bázisnak” meg kellett nyerniük az MSZP és a DK tagságát. AZ MSZP és a DK eszközzé vált ebben a folyamatban, s nem csak hogy nem ők fogják a „kalapács nyelét”, de ők maguk lettek azzá. Véleményem szerint ezzel ma már ők is tisztában vannak, de ahhoz késő, hogy a felismerés változtatásban is testet öltsön.
A kampányból ma már egyértelműen kitűnik, hogy igazából öt jelölt vette komolyan a veszprémi időközi választást. A „baloldal támogatottja” Kész Zoltán, a Fidesz jelöltje Némedi Lajos, a Jobbik színeiben induló Varga-Damm Andrea, és az LMP-t képviselő Gerstmár Ferenc mellett én. Ebben a „mezőnyben” függetlennek csak én vagyok minősíthető.
A versenyben Némedi Lajos, Varga-Damm Andrea és Gerstmár Ferenc hova-tartozását, elkötelezettségét illetően világos a mögöttük álló politikai háttér. A „tiszta viszonyok” kívánalmának függetlenként én is megfelelek. Egyértelműsítettem: csak pártoktól vagyok független, baloldali értékrendem adott, azzal együtt lehet elfogadni, vagy elutasítani. Egyedül a Kész Zoltán körüli helyzet ambivalens, zavaros.
– Miért döntött úgy, hogy megméretteti magát, miért vállalta ezt a megpróbáltatást?
– Ezidáig nem ért semmilyen „megpróbáltatás”. Kész Zoltánon kívül minden jelölt pozitív kampányt folytat, mindenki a saját értékei mentén annak hangsúlyozásával próbálja megnyerni a választókat. 63 éves vagyok, érzek magamban annyi erőt, lendületet, felkészültséget, hogy éljek az élet adta kivételes lehetőséggel, s függetlenként megkíséreljem elnyerni a mandátumot.
A pártok mára eljátszották hitelességüket, ugyanakkor a választási rendszerben megkerülhetetlenek, mert nélkülük nincs parlamenti demokrácia.
A független képviselő „szúnyog – esetleg darázs – csípésre” van lehetősége. Ezt kell összevetni azzal az alternatívával, hogy beül a parlament valamelyik frakciójába még egy „gombnyomogató”. Az országos választással szemben, a mostani időközin nem arról döntünk, hogy melyik párt nyeri a választást, hanem arról, hogy az adott jelöltek közül kit tartanak a választópolgárok legalkalmasabbnak, hogy képviselje őket.
Most lehetőségük van, hogy ne csak a jelölt mögött álló pártot nézzék, hanem a párt által delegált, vagy nem delegált független személyt. Ha független jelöltként bejutnék a Parlamentbe, sokkal többet tudnék tenni a valós problémák feltárása érdekében, mint egy „frakciótag”.
– Sokan azt hitték, hogy Ön lesz a baloldali összefogás jelöltje. Nem merült fel a neve?
– Az én baloldali értékrendem mindenki előtt ismert, s tudott volt korábban is. Független jelöltként kívántam elindulni, s ezt a szándékomat egyértelműen nyilvánosságra is hoztam. Amikor a „Kész jelenséggel” szembesültem, egyértelműsítettem, ebben a helyzetben a nevem alternatívaként sem merülhet fel, mint „párttámogatási lehetőség”. Szabad belátásom szerint, én döntöttem úgy, hogy függetlenként vállalom a megmérettetést.
– Milyen esélyeket lát?
– Ha nem látnék esélyt a mandátum megszerzésére, már rég visszaléptem volna. Aki ismer engem, az jól tudja, hogy az indulásom alaposan végiggondolt, a családom, barátaim által elfogadott és támogatott döntés volt, s ezt a folyamatot végig is fogom vinni. Októberben 47 ezer választópolgárból 31 ezer nem ment el szavazni Veszprémben. Ennyien tartották távol magukat attól, hogy pártjelöltre szavazzanak. Úgy gondolom, aki meg tudja szólítani ezt a „hallgatag többséget”, annak jó esélyei vannak. Ezt tűztem ki célul.
