A korona – valójában az ország, és egész Európa – történetének egyik legsötétebb időszaka volt a második világháború. A német megszállás után látható volt, hogy a front Magyarországon is végigsöpör majd, ezért már a nyilas hatalomátvétel előtt elkezdték keresni a megoldást a koronázási ékszerek megmentésére.
Végül 1944. novemberében Szálasi utasítására Veszprémbe hozták, a Nemzeti Bank sziklaóvóhelyére, annak ellenére, hogy a korona őrei és Mindszenty József veszprémi püspök is inkább a vöröskereszt védelme alatt álló pannonhalmi apátságban helyezte volna el. A koronát alig néhány hétig őrizték városunkban, hogy aztán Kőszegre szállítsák tovább, majd 1945-ben a front elől menekítve előbb Ausztriába, majd az Egyesült Államokba került. Több évtizednyi amerikai őrizet után 1978-ban térhetett haza.
Hetven évvel a menekítés után, csütörtök délelőtt emlékeztek a koronaőrökre Veszprémben.
A megemlékezésen Lezsák Sándor a korona történetét elevenítette fel, mert "a Szent Korona történetében benne van a magyarság története". Elmondta, hogy a Parlamentben, a "nemzet templomában" a Szent Korona mellet elhaladva mindig úgy érzi, hogy valaki figyeli és a nemzet szolgálatára figyelmezteti.
A megemlékezés részeként ökumenikus istentiszteletet tartott Márfi Gyula katolikus érsek és Oláh Emil református tábori lelkész. Az ünnepség a koronaőrök emlékjelének megkoszorúzásával zárult.
