Az ünnepi szónoklatot Oberfrank Pál, Jászai-díjas színművész, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója mondta el.
"Az én korosztályom még azt tanulta, hogy 1956-ban ellenforradalom tört ki Magyarországon. A 70-es, 80-as évek lassú erodálódása után 1989-90-ben végleg elbukott a kommunista diktatúra és elérkezett a sokak által várt rendszerváltás. Fontos újra és újra kimondanunk, hogy ami 56-ban történt, forradalom volt."
"Ma már szívünkben a megbocsátást, lelkünkben a kiengesztelődést kell keresnünk. Színházi emberként elsősorban a helytállás példája foglalkoztat, ha 56-ra vagy más nehéz történelmi időszakokra gondolok.
1948-tól a baloldal néhány év alatt teljesen átvette a hatalmat az országban, ami a művészvilágban is bekövetkezett. A korábbi színházvezetőket, nemzeti elkötelezettségű színészeket lesöpörték a pályáról, minden színház élére saját embereit ültette a hatalom, akik felépítettek egy új világot, munkás darabokat játszottak, bevezették a tömegeket a színházba. A korszak színházi nézői egy megkonstruált, szabályozott, mesterséges, párt által előírt világot láthattak a színpadon."
"1953-tól politikai enyhülés volt a jellemző, a változások a kultúr- és művelődéspolitika területén is begyűrűztek. A Színház és Filmművészet lapjain egy olyan folyamat rajzolódik ki ekkortól, aminek demokratikus csúcspontját az 1956-os forradalom és szabadságharc kirobbanásában érte el. Ahogy közeledünk októberhez, a színpadi művek fokozatosan demokratikus, illetve radikális jelleget öltenek.
Október 23-án kezdetét veszi az ellenállás a szocialista elnyomással szemben, ami nem pusztán a fennálló rend tagadása volt, hanem produktív, az adott helyzet átalakítására irányuló folyamat, amelyben egy egész nép vállalt aktív szerepet. Ezekben a napokban hosszú idő után először nyeri el teljes cselekvési szabadságát a színház. Sok színész fegyverrel a kezében is harcolt a forradalom napjaiban, de az eufória egy nemzet tragédiájába torkollt november 4-én."
"A színház világa tehát nem lehetett mentes a politikai hatásoktól, a világnézeti ideológiai szempontoktól, előterektől és a helyzet ma sincs másként. Ma is külön kihívást jelent a hit, vagy valamely értékrend vállalása. A kommunista diktatúra hatása máig nagyon erős és érezzük ma is a mindennapok küzdelmeiben, a fejekben sokszor botrányos felfordulás tapasztalható. A színház területén sem ment még végbe a rendszerváltás. Sokan a művészvilágban függetleneknek vallják magukat, de hogy mitől függetlenek, azt nem tudjuk, azt viszont egyre világosabban látjuk, hogy mit jelent ez a függetlenség.
Jó lenne olyan világban élni, ahol őszintén vállalhatjuk önmagunkat, s emiatt senkit nem ér hátrányos megkülönböztetés. A legfontosabb az lenne, hogy elfogadjuk egymást. Látjuk, hogyan polarizálódik, esik szét a világunk, de mégsem adhatjuk fel a reményt."
"Eljött a kiengesztelődés, a megbocsátás ideje. Persze képtelenné teszi a helyzetet, hogy nem kértek és nem kérnek bocsánatot az elkövetők 56-ért és a későbbi eseményekért sem. A leghőbb vágyunknak kell lennie, hogy rendezzük végre közös dolgainkat, lépjünk egyet magunknak hátra, fogjunk kezet a nagy-nagy sír felett, ahogy Petőfi kérte, Juhász Gyula sóhajtotta, Ady Endre kiáltotta, hogy eljussunk végre a boldog feltámadásra" – zárta gondolatát Oberfrank Pál.
A megyei és városi képviselők, a fegyveres testületek, a pártok, az egyetem, valamint a civil és 56-os szervezetek képviselői díszőrség kíséretében helyezték el az emlékezés koszorúit, Veszprém polgárai pedig mécseseket elhelyezve idézték fel a múltat.
Az ünnepségen közreműködött Kubik Anna Kossuth- és Jászai-díjas színművész, valamint a Magyar Honvédség Légierő Zenekara Katona János vezényletével.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 58. évfordulója alkalmából tartott eseménysorozat csütörtökön este a Hangvillában fejeződött be ünnepi hangversennyel a Duna Szimfonikus Zenekar és a Magyar Állami Népi Együttes műsorával.
