Október 23-a nemcsak más nemzetek tagjainak adott reményt, hanem a '89-es szabadságküzdelmekhez is erkölcsi példát nyújtott - hangsúlyozta Áder János csütörtök este a forradalom és szabadságharc 58. évfordulója alkalmából az Operában rendezett díszelőadáson elmondott beszédében.
Áder János szerint a forradalom abból a közös érzésből született, amely úgy írható le: elég volt. Hangsúlyozta: a magyar nép százezrek üldözését, kisemmizését, milliók megfélemlítését, a kommunista terrort elégelte meg. Ezt érezték a földjeiktől megfosztott földművesek, az "önkéntes békekölcsönnel" sújtott gyári munkások, a hazugságok tanítására kényszerített tanárok - fűzte hozzá -, akiknek elegük lett a kitelepítésekből, a munkatáborokból, az államvédelmi terrorból, az elvtelen elvtársakból, a cenzúrából, a besúgók és provokátorok hálózatából.
Áder János (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)
Azt mondta: a kommunisták ugyanakkor világossá tették, hogy sem a népakarat kinyilvánítása, sem a szabadság, sem a demokrácia, sem a függetlenség nem egyeztethető össze a szocialista államberendezkedéssel, "a nyugati segítség elmaradása pedig azt jelentette, mintha a szovjet tankok nyers túlerejével szemben számunkra nem volna értelme az ellenállásnak". Az államfő 1956 hatását kiemelten fontosnak nevezte a kommunista világbirodalom erkölcsi összeomlásában és Európa újraegyesítésében. Úgy fogalmazott, nincs olyan európai nép, amelynek tagjai nagyobb áldozatot hoztak volna, hogy a második világháború utáni Európa ismét a szabad országok közössége lehessen.
Áder János beszédében személyes történetünk és nemzeti önazonosságunk részének nevezte az '56-os forradalmat - 1848-hoz hasonlóan -, és mint mondta, jó érzéssel tölti el az is, hogy "végre olyan világot teremthettünk 1990-ben, amelyben mindkét nap emlékezete nemzeti ünnepünkké válhatott". Hangsúlyozta: gyermekeinknek is tudniuk kell, hogy 1990 előtt a hatalom megtorlásának tette ki magát az, aki e két eseményre emlékezni kívánt.
