Előzmények
Budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött Magyarország 20. századának egyik legmeghatározóbb eseménye, a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca.
A szabadabb hangulat már október 20 körül kezdett megjelenni az országban, ezért a szegedi egyetem diákjai egy országos értekezletre hívtak minden magyar egyetemet Veszprémbe.
A veszprémi diákgyűlés
Az esemény keddi napra esett, délután 3 órára. Az október 23-ára összehívott gyűlésen több száz diák jelent meg, többek között Sopronból, Szegedről, és Miskolcról. A Veszprémi Egyetemen is megalakították a MEFESZT (Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) és ezzel egy időben az ország többi egyetemével 20 pontos Felhívást fogadtak el.
A szegedi diákok ez alatt az idő alatt kapcsolatban álltak a budapestiekkel, és fél óránként tájékoztattak a fővárosi eseményekről: tízezrek tüntettek az utcákon, a zászlóból kivágták a szovjet jelképeket és elindultak Sztálin-szobrot dönteni.
A Magyar Rádióban este 8 órakor hangzott el Gerő Ernő kommunista politikus beszéde, amiben ellenforradalomnak minősítette az eseményeket, a tüntetőket sovinisztának, antiszemitának, reakciósnak és csőcseléknek nevezte. Veszprémből tömegek indultak el a főváros felé. Valaki Tátrával a szovjet tankokat kicselezve, míg mások gyalog vágtak neki a nagy útnak.
Október 23. után
Másnaptól kezdve a diákok röplapokon kezdték el terjeszteni Felhívásukat a környező településeken. A MEFESZ a Rádióhoz küldött táviratban üdvözölte Nagy Imrét, és Gerő Ernő visszahívását követelte, emellett sürgették az amnesztiát és a statárium eltörlését.
Október 25-én este a diákok részvételével közel 10 ezer fős tüntetés zajlott a városban, a veszprémiek pedig végleg a forradalom mellé álltak. A tüntetés az egyetem előtt indult, ahonnan a ’48-as emlékműhöz vonultak, majd visszafordultak a Kossuth utca irányába, és visszamentek a Városi Tanács épülete elé, a felvonulók egy része pedig a Tűztoronyhoz.
Eközben Devecserben és Várpalotán szovjet emlékműveket döntöttek le, a középületek vörös csillagait pedig eltávolították. A várpalotai tüntetések során 14 szovjet és 1 felkelő vesztette életét.
Az elkövetkező napokban megalakult a Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács, melynek tagja lett az a dr. Brusznyai Árpád tanár is, akit később a forradalomban részt vett tevékenysége miatt kötél általi halálra ítéltek. A városban ma a megyeháza előtti Melocco-szobor állít méltó emléket Brusznyai Árpádnak.
Azokban a napokban történt, hogy megkezdődött a nemzetőrség szervezése is, ami a Veszprém megyei Népújságban toborozta a szovjetek ellen harcolni akarókat. Több megyei városban alakultak meg tanácsok és nemzetőrségek, többek között Ajkán, Sümegen és Várpalotán is. A forradalom első veszprémi áldozata a mosonmagyaróvári sortűzben elhunyt Szalai István, főiskolai hallgató.
Október 30-án a Munkástanács 10 pontos memorandumot készít a követelések felsorolásával, a MEFESZ pedig a szovjet csapatok kivonulását kéri.
November 4-én hajnalban a szovjet csapatok indítottak támadást Veszprém ellen. Az offenzíva több irányból indult meg, a legfontosabb ellenállási pont a vár területe volt. A harcok a város teljes területére terjedtek ki. A veszprémiek ellen harckocsikat és repülőket is bevetettek.
November 8-án a várban talált 91 harcolót a szovjetek deportálták, a hozzátartozókat pedig arról értesítették, hogy Szibériába viszik őket, ám ezt Kádár kormánya hivatalosan tagadta. A tüntetők Ungváron találták magukat, ahol két hétig tartó kihallgatások és az adatfelvétel mellett fotókat készítettek róluk és kopaszra nyírták őket. Itthon mentőakciók alakultak az elhurcoltak kiszabadítására.
A veszprémi forradalmárokat december közepétől kezdték el visszaszállítani a városi várbörtönbe, ahol 2-3 nap ismételt kihallgatás után szabadulhattak. Ezek után többen voltak, akik elhagyták az országot, s akadtak olyanok is, akik később az ENSZ külön bizottsága előtt tanúskodtak.
Az Év Embere a Time magazin választása szerint 1956-ban „A magyar szabadságharcos” lett. A sors iróniája, hogy a következő évben a Time a magyar forradalmat leverő Nyikita Szergejevics Hruscsovot választotta az év emberének.
Forrás: Wikipedia, Eötvös Károly Megyei Könyvtár, https://www.mke.org.hu
