Senki nem tudja, hogy a magyar nemzet történetében az elmúlt ezer évben hány család, édesanya, édesapa, testvér veszítette el borzalmas körülmények között meghalt, és idegen földben eltemetett szeretteit – fogalmazott Némedi Lajos alpolgármester ünnepi beszédében. – Hőseink személyes története mindig egybefonódott a haza történetével. A politikus felidézte a magyar történelem legnagyobb hőseit, Szent Istvántól Rákóczin és Petőfin át a két világháborúban elveszett honfitársainkig.
Nincs olyan magyar család, amely ne vesztett volna el valakit, amelynek ne elenne egy hősi halottja, aki a hazáért adta életét – foglamazott az alpolgármester. – Hány és hány édesanya maradt egyedül a gyerekekkel, átküszködve a háború utáni nehéz éveket? Hősök voltak ők is. Hány és hány embert hurcoltak el külföldre kényszermunkatáborokba, ahol az éhség, a kimerültség vagy a fagy végzett velük?!
A magyar állam először 1917-ben rendelte el, hogy minden község, város anyagi lehetőségeihez méltón állítson emléket a hősöknek. A hősökről való megemlékezés napját 1924-ben rögzítették törvényben, kimondva, hogy a nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül május utolsó vasárnapján emlékezünk meg róluk. A második világháború után a megszálló szovjetek követelésére nem elmaradtak a főhajtások. Az ötven év adósságát 2001-ben rendezte az Országgyűlés, amikor az első Orbán-kormány kezdeményezésére törvénybe iktatták a magyar hősök ünnepét.
Az államalapítás óta eltelt ezer évben a magyar haza szabadsága és függetlensége számos esetben került olyan veszélybe, amelyet csak életük feláldozására is elszánt fiai, leányai, hazaszeretetből fakadó önfeláldozásából volt esély elhárítani. Küzdelmük nem volt hiábavaló, a mai Magyarország elképzelhetetlen hőstetteik nélkül.
Az elesett katonák sírjai azt üzenik: legyen béke, legyen vége az öldöklésnek! A katonasírok legyenek a béke prédikátorai! - zárta beszédét Némedi Lajos.
A megemlékezésen a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskola tanulói működtek közre.
