Az 1997-ben született fiatal művész debütáló tárlatát kedden délután nyitották meg.
„Képeimen elsősorban az emberek közötti kapcsolatokat és az emberi érzelmeket próbálom megfogni, megmutatni” – vall magáról Zsófia. – „A rajzaimba és a festményeimbe gyakran beleszövöm a saját érzéseimet, gondolataimat, amiket nem könnyű szavakkal kimondani. Szeretem, ha a kép szól valamiről, mondanivalója van.”
„A nonfiguratív művészet nem igazán érint meg. Képeim általában figurálisak, mivel így tudom legjobban kifejezni, amit akarok. Ennek ellenére nem vonzódom annyira a tökéletes, fényképszerű ábrázoláshoz sem, inkább azt szeretem, ha a kép álomszerű, kicsit sejtelmes, és az emberek gondolkodóba esnek, ha ránéznek. Sokszor rajzolok fejből, csak ritkán használok modellt. Szeretem a magam útját járni a stílusok terén, mivel nem az a legfőbb célom, hogy mások ízlését kiszolgáljam, és ámulatba ejtsem őket. Az alkotás nálam leginkább a naplóíráshoz hasonlítható.”
Brányi Mária alpolgármester szerint Zsófia valamennyi alkotása megszólítja a közönséget, nem lehet előttük érzelmek nélkül végigsétálni. Egy fiatal tehetség kibontakozásának lehetünk tanúi. Fontos, hogy a közönség elé lépő fiataloknak akár a városházán is lehetőséget adjunk, hogy megmutassák magukat; és a jövőben is kövessük a fejlődésüket, munkájukat.
A megnyitón az is kiderült, hogy Zsófi nem csak a vizuális művészetekben tehetséges, hanem a zenében is: ezt saját művének előadásával bizonyította.
