A 11 órakor kezdődő dedikálásra annyian érkeztek, hogy a gyorsan lepergő egy óra alatt egy pillanatra sem pihenhetett a Mester tolla. Idősebbek, fiatalok sorra érkeztek. Mindenkihez volt Mocsainak egy-két kedves szava, olykor még jó ötlete is a beírandó szöveget illetően. Egyszer-kétszer azonban felkapta fejét, amikor ilyen bejegyzést kértek tőle: „Kedvesemnek”, „Drágámnak”. Jó humorral reagált ezekre az ötletekre, s vissza is kérdezett: Ugye nem ezzel akarnak zsarolni a feleségem előtt?
Mocsai Lajos szerint a Darcsi-Donát szerzőpáros könyve nem is a sikerkönyv kategóriába, hanem inkább a „pozitív könyv” kategóriába tartozik. Ugyan kinek jut eszébe a szaftos botrányok lehetőségeit kihagyni, ha írhat róla, s jó pénzért? Nos, Darcsiék felvállalták, hogy nemet mondjanak, s a közelgő karácsony szeretethiányos hangulatát átérezve tudták, képesek lesznek valaminek a pótlására. Az, hogy ezt sikerrel tették, persze mindenki érdeme: az íróké, Mocsai egyedi szelleméé, no meg mindazoké, akik valaha is egy olyan gömböt fogtak a kezükbe (akár játékosként akár szurkolóként), aminek kézilabda a neve…
Képösszeállításunk a dedikáción készült.
