Jó ideig azt sugallta a környezetünk (a „plázás világban” ma is), hogy anyagi javaink megteremtésével boldogságunkat, lelki egyensúlyunkat is elérhetjük. Ezen szemléletet magukévá tevők előbb vagy utóbb rádöbbenhettek a valóságra: álságos világ az, s bizony testi egészségünket is alááshatja. Hogyan éljünk hát egész, teljes életet?
A modernnek nevezett társadalmakban divatossá, „trendivé” lett az egészséges életmód: ki wellness központokban, ki edzőtermekben hagyja ott felesleges kilóit; „modern konyhán” él, keveset iszik. Aztán valahol mégiscsak megjelenik az igény másra, a lelki egyensúlyara, békére is. Márpedig ha a lélek nincs megfelelően karbantartva, gondok, bajok gyötörnek bennünket, előbb-utóbb felborul lelki egyensúlyunk. Ennek pedig egészen mások a következményei, mint egy elveszített pénztárcának, kihagyott tizenegyesnek.
De mi is az az életminőség, amelyben harmóniában élhetünk magunkkal, környezetünkkel? Rendkívül tág a fogalomkör, melybe beletartoznak a körülöttünk élők (család, munkatársak, ügyfelek, idegenek), de (bizonyos fokig) a természetes, az épített környezet, az állatvilág is.
Bizonyosnak kell lennünk afelől, hogy mennyire vagyunk képesek helyes döntéseket hozni anélkül, hogy valamely szinten ne sértsük mások érdekeit. Ugyanakkor (és ehhez el kell jutnunk egy magasabb intelligenciafokra) tudnunk kell, mi tesz minket boldoggá, mi segít ahhoz, hogy el tudjuk érni céljainkat, képesek (és alkalmasak) legyünk megvalósítani önmagunkat.
Fejlődésünk során (nevelésünk, neveltetésünk során) mennyire vagyunk képesek olyan jellemvonásokat elsajátítani, amelyek segítenek olyan emberré válnunk, amilyenek lenni szeretnénk. Ehhez azzal is tisztában kell lennünk, hogy tudjuk, miből nyerhetünk energiákat, melyekkel feltöltődhetünk, tudunk krízishelyzeteket kezelni, konfliktusokat megoldani, problémákkal megbirkózni, s szeretni önmagunkat és a körülöttünk élő, számunkra fontos embereket.
Lelki egyensúlyunk eléréséhez keményen kell dolgoznunk, nem egyszer alkut kell kötnünk magunkkal, alázatosan kell viselkednünk, de a céltudatos, kemény munka eredményhez vezet. Sajnálatos, hogy ma Magyarországon minden ötödik ember depressziós, ám a másik oldalon ott vannak a boldog, elégedett, lelki egyensúlyukban élő embertársaink. Ők azok, akik nem lehorgasztott fővel járnak, akiknek kisugárzásuk van, egyszerűen kellemes benyomást keltenek. Ez pedig nem azonos a legújabb divattal, frizurával, öltözettel, ékszerekkel. Másképpen: nem feltétlen az anyagi jólét a meghatározó (ám a létbizonytalanság igen hamar ki tudja billenteni egyensúlyából a jobb sorsra teremtett embert…).
Mit ad, mit kínál a ma emberének belső (sz)épüléshez a kor? Pszichológusok, pszichiáterek, mentálhigiénés szakemberek, lelkisegély-telefonos szolgálatok, egyéni és csoportos terápiák állnak rendelkezésünkre. Sokszor elérhető áron, sőt: ingyenesen is. Ők a külső segítség, de a fontosabbak mi, magunk (családunk és környezetünk) vagyunk. Mi ismerjük legjobban személyiségünket, mi tudjuk, mi kell ahhoz, hogy egyensúlyunk megfelelő legyen. Ilyen a tiszta, rendezett környezet, kiegyensúlyozott étrend, napirend, a testmozgás, mely endorfint (boldogság-érzetért felelős hormont) szabadít fel.
Tudjuk, hol a határunk, ezért el tudjuk kerülni (vagy legalább megoldani, kezelni) a stresszhelyzeteket. Ismerjük a „szelepeket”, tudjuk, mikor kell (és lehet) kikapcsolódni, pihenni, aludni, szórakozni. Egy magasabb szinten képesek lehetünk meditálni, relaxálni.
Befejezésül: higgyünk önmagunkban, de legyen meg a képességünk elfogadni, meghallgatni, feldolgozni mások tanácsát. Így elérhetjük, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a döntés lehetősége és joga a mi kezünkben van! Figyeljünk tehát jobban oda jobban lelki egészségünkre, de ne feledkezzünk meg a testi-szellemiről sem!
Cikksorozatunkat a TÁMOP-6.1.2-11/1-2012-1278. számú projekt keretében publikáljuk az egészséges életmód témakörében.
