– Sokáig mint énekes volt ismert, később egyre inkább humoristaként került a nagyközönség elé. A kereskedelmi tévékben is gyakran feltűnik. Mit jelent az életében a zene és a humor?
– A zene szerelem, a humor munka. Az érdeklődésemet továbbra is 99 százalékban a zene tölti ki. Humorral, stand up-pal lettem sikeres, és ismert, alázattal és hálásan csinálom, de most kevésbé izgat, amit a kereskedelmi tévékben csinálni lehet. A tévén kívüli fellépéseimet szeretem igazán, ahol teljesen a magam ura vagyok.
– Az ELTE szociológia szakán diplomázott. Ezt mennyire sikerült hasznosítani az életben?
– Soha nem dolgoztam szociológusként, de az ott tanult társadalmi szemlélet a mindennapjaim része. Időnként akadnak olyan munkáim, aminek van egy kis köze a szociológiához. Jelenleg is egy olyan műsort forgatok, amiben különböző társadalmi csoportok, rétegek életébe csöppenek bele.
Hajós András<br>Fotó: TMC
– Tavaly volt 20 éves az Emil.RuleZ! zenekar. Nyáron tartottak egy remek koncertet a fővárosban, de összességében nincs nagy aktivitás. Várható valami változás ezen a fronton?
– Jelenleg úgy néz ki, hogy inkább abbahagyjuk, de pontosabb, ha úgy fogalmazok, nem tudjuk feléleszteni abban a formában, ahogy szerettük volna. Ma nem nagyon lehet úri kedvvel időnként zenélni, hanem iparszerűen kell űzni. A zenekar hét tagjának az elmúlt években számos más dolog lépett előtérbe az életébe. Engem is jobban érdekelnek más zenei projektek, ilyen például a nem régiben megjelent gyerek jazz lemezünk. Úgy érzem, hogy az Emil.RuleZ! már véghez vitt mindent, amit lehetett, a legutóbbi lemezünk után lehet, hogy egy darabig csak ismételnénk önmagunkat.
– A zenénél maradva, egyik legkedveltebb projektje a Zenehajó. Ez miről szól?
– Fekete-Kovács Kornél big bandjével, a Modern Art Orchestra-val közösen gyerekeknek tartunk kakaó jazz előadásokat, lassan három éve minden hónap utolsó vasárnapján. Számos műfajban léteznek zenei ifjúsági foglalkozások, a jazz azonban nem volt a palettán. Hangszereket mutatunk be, kicsit stand up-olok, közösen írunk dalt, énekelünk, egy kötetlen interaktív foglalkozást tartunk. Ha minden jól megy, országos turnéra is indulunk, hiszen szeretnénk, ha minden magyar iskolás hallana jazz-t az életében.
– Meglehetősen széles érdeklődési körrel rendelkezik, ha az életpályáját figyeljük. Mi áll önhöz a legközelebb: zene, humor, televíziózás, film, politika? De korábban dolgozott sajtósként, s volt amikor a pincérkötény volt a munkaruhája.
– A zene áll hozzám a legközelebb, jelenleg a színházi munkáimban és a Zenehajóban érzem magam a legjobban. Azon dolgozom, hogy ennek egy felnőtt verziója is létrejöjjön, egy önálló est formájában. Big band előtt állni és jazz-t énekelni, ebben érzem igazán jól magam.
– Milyen érzés egy műsorban zsűrinek lenni, vagy épp mentornak, tanárnak?
– Megváltozott a televíziózás, a zsűrizés maradt az a szerepkör számomra, amiben még felszabadultan tudok dolgozni. Csodák így is történnek. Az ének iskolája például. Két televíziós műsort szerettem életemben, a másik a Heti hetes volt.
– Gyakran használt jelző önnel kapcsolatban, hogy sajátos humorral rendelkezik. Mit kap a veszprémi közönség szerdán?
– Kinyitom az agyam, és kiöntöm, ami benne van. Tíz éves színpadi tapasztalatomnak köszönhetően látom, mi az ami működik, és mi az ami nem, bár nem görcsölök azon, hogy 20 másodpercenként felharsanjon a nevetés. Nem vagyok egy tudatos stand up-os, aki egy kidolgozott anyaggal áll a színpadra. Amit a közönség kivált belőlem, azt kapják vissza, ez inkább egyfajta interaktív műsor lesz. Abban hiszek, ha egy előadó odafigyel a közönségére, hallja, látja, mi tetszik nekik, abban az irányba szórakoztatja tovább őket. Mert az fontos: hogy szórakoztatni, örömet adni megyek. De szeretem, ha közben van valami értelme, tartalma, mondanivalója egy előadásnak, túl azon, hogy csak nevetünk. Az nem olyan nehéz feladat, mint ahogy azt sokan gondolják. Még nem tudom mit kap a veszprémi közönség, majd meglátjuk, hogy mire jutunk egymással. Zenés tárlatvezetés egy kisfiú agyában, ez áll a legközelebb ahhoz, ami egy-egy ilyen fellépés alkalmával történni szokott. Csak nehogy zárlatvezetés legyen....
