Mennyiségi és minőségi hiányosságokról is szó van - részletezi Sándor Mátyás - A fiatalok többsége sem pedagógiai, sem szakmai területen nem rendelkezik kellő tapasztalattal, és mire ezeket megszerzi, annyira felértékelődik a piacon, hogy könnyedén elhelyezkedik ott. Az iskolák anyagi lehetőségei, a feszes költségvetések nagyon behatárolják a mozgásteret: elismerésként legfeljebb minőségi keresetkiegészítésre számíthat a szakoktató, de ez az összeg is legfeljebb néhány tízezer forint a béren felül, így még mindig alacsony jövedelmet jelent. Szerencsés az az iskola, ahol egy-egy jól működő alapítvány segítséget tud nyújtani az anyagiakban, de általánosságban ezeknek a szervezeteknek is szűkösek a forrásaik. Tehát karrierként legfeljebb az erkölcsi elismerésre lehet(ne) számítani, a tanulók versenyre való felkészítésén, szakmai sikerein keresztül.
Természetesen az iskolák igyekeznek a szakoktatók folyamatos fejlődését is biztosítani, ehhez pedig az iskola partnerei nyújthatnak felbecsülhetetlen segítséget. Nem igaz az, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja - folytatja az intézményvezető - Az ismereteket ugyanis nem lehet biztos szakmai tudás nélkül átadni, továbbá egy szakiskola csak akkor képes a piaci igények szerint képezni, ha a gyártókkal, kivitelezőkkel folyamatos kapcsolatot tart fenn. Véleményem szerint iskolánk esetében példaértékű a gyártókkal való együttműködés. Nélkülük az iskola nem lenne képes a jelenlegi eredményeket felmutatni. A tetőanyag, szigetelőanyag gyártó és más cégek is felismerték, hogy hatékony együttműködéssel jobb eredményeket lehet elérni.
A Területi Integrált Szakképző Központok célja, hogy racionalizálják a szakképzést - mondja az oktató - A kezdeményezés jó, de a lényegi problémát, a felsőoktatás túlzott arányát nem képesek ellensúlyozni, továbbá azt a problémát sem orvosolják, hogy míg például érettségit 4 év alatt szerezhet egy tanuló, addig az ács végzettséghez 5 éves képzés kell, mégis ez az "alacsonyabb" szintű a társadalom szemében.
