Aratásra fel!
Lekaszáljuk a gabonát, kévébe kötjük, felszórjuk a szekérre, az elviszi a malomba, attól kezdve pedig bajlódjon vele a pék! Feltételezhetjük, hogy őseink így álltak az aratáshoz.
Azonban ha tényleg ezt feltételezzük, akkor iszonyatosan nagyot tévedünk. Eleink természetesen ennek is megadták a módját. Nem úgy van az, hogy felkapjuk a kaszát aztán huss-huss! Először is kalapot emelünk, imádkozunk, felszenteljük a munkaeszközöket, a búzamező szélén térdelve keresztet vetünk, és aztán lehet nekiveselkedni.
De azért még mindig ne ugorjunk neki gondolkodás nélkül ennek a munkának! Van ugye egy elsőként és van egy utolsóként learatott búzakalász. Ezeket eleink szerint érdemes eltenni. Az elsőnek gyógyító ereje van, és ha a derekunkra kötjük nem lesz hátfájásunk. Jóval olcsóbb, mint a mágneses csudaenergiákkal operáló varázslatos matrac, és van annyira hatékony is.
Az utolsó kalászból koszorút készítettek, a belőle kimorzsolódott szemeket pedig eltették és a következő évben a vetendők közé keverték a jó termés érdekében.
Persze a nagyobb gabonahozam elérésére nem csak ez az egy trükk volt. A gazdák általában egy foltot meghagytak aratatlanul, hogy legyen nagyobb termés, emellett pedig a madaraknak is kedveztek.
Július 2. – Sarlós Boldogasszony napja
Régen e napon kezdődött az aratás. Eleink munkamegosztása úgy zajlott, hogy az asszonyok vágták a búzát a sarlóval, a férfiak pedig kötözték a kévéket. Az Alföldön úgy tartották, hogy az aratásban az utolsó ítéletet jelenik meg, hiszen ekkor válik el a konkoly a búzától.
Július 20. – Illés napja
Ezen a napon tilos dolgozni, ugyanis a népi hiedelem szerint ilyenkor viharos az időjárás. Aki mégis kiment ilyenkor a földekre, arról úgy tartották, hogy agyonvágja a villám. Lehet hogy ezt a babonát simán megcáfolhatták volna ha van valaki aki kimegy a rétre Illés napján. De nem valószínű, hogy sok embernek lett volna hozzá bátorsága. Nem mellesleg senki sem volt olyan ostoba, hogy lemondjon egy szabadnapról egy hiedelem eloszlatása kedvéért.
Július 22. – Mária Magdolna napja
Mária Magdolna bűnös életet élt egy darabig, aztán jobb útra tért. Ezen a napon a babona szerint esnie kell az esőnek, mert az imént említett hölgy siratja a bűneit. Mária Magdolnát amúgy legtöbben úgy ismerik, mint a nőt, aki megmosta Jézus lábát, majd a saját hajával törölte meg azt. Ehhez eleink szabad gondolattársítás során csatoltak egy népszokást is. Ilyenkor a kislányok hajából levágtak egy darabot, és az állítólag így jobban nőtt. Mármint nem az amit levágtak, hanem ami a fején maradt.
