A parlagfű-mentesítéssel kapcsolatban tartott szakmai fórumot a Veszprém Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága hétfőn a járási és önkormányzati hivatalok munkatársai számára. Elhangzott, július 1-től indul a parlagfűvel fertőzött területek felderítése. A törvény értelmében a földhasználó köteles június 30-ig az ingatlanon a parlagfű virgábimbó kialakulását megakadályozni és ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani. Aki ezt elmulasztja, annak a parlagfűvel fertőzött ingatlanán a növényvédelmi jogkörben eljáró szerv elrendeli a közérdekű védekezést.
Dr. Kovács Zoltán kormánymegbízott köszöntőjében kiemelte, még időben vagyunk a védekezést illetően. Emlékeztetett, ahol szükségessé válik a közérdekű védekezés, bírság kiszabására is sor kerül, melynek mértéke a parlagfűvel borított terület nagyságától függően 15 ezer forinttól ötmillió forintig terjedhet.
Kultúrnövénnyel borított területen is el lehet rendelni a közérdekű védekezést, de csak abban az esetben, ha a kultúrnövény tőszáma nem éri el az agronómiailag indokolt tőszám 50 százalékát és a parlagfűvel való felületi borítottság a 30 százalékot meghaladja.
A fórum részeként Őry Arnold, a Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság igazgatója elmondta, hazánkban mintegy 1,5 millió ember szenved a parlagfű pollenjétől, ami százmilliárdos nagyságrendben okoz egészségügyi és mezőgazdasági kárt. A délelőtt folyamán szó volt még a parlagfű elleni védekezésről, a helyszíni ellenőrzésről, valamint a hatósági intézkedésekről.
Európában Magyarország az egyik parlagfűvel leginkább fertőzött ország. Hazánkban a parlagfű szinte valamennyi szántóföldi kultúrában előfordul, és jelentős terméskiesést okoz. Ezen kívül jelen van mezőgazdasági művelés alatt nem álló parlagterületeken, a gabonatarlókon betakarítás után, a vasúti pályatestek, utak mentén és belterületeken is.
A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) kétszikű, 20–140 cm magas, terebélyes, ágas egyéves gyom. Központi egyenes, tompa négy élű szárralrendelkezik, amelynek sűrű oldalhajtásai vannak. A talajhoz közeli néhány cm-es részen 2-3 elágazása is lehetséges. Magassága változatos, a kifejlett növény zárt és magas növénykultúrában, kukorica- vagy napraforgótáblákban a 150 cm magasságot is elérheti. Levelei 1 vagy 2-szeresen szárnyasan szeldeltek, kétoldalt sűrűn szőrözöttek. A szőrök a levél fonákján hosszabbak. A levél színe sötétzöld, fonákja szürkészöld. A sárga színű 4–5 mm-es porzós fészkek a legfelső hajtások végén, rövid kocsányon ülnek. A fészkek 10-15 virágot tartalmaznak. Virágpora súlyosallergiát okoz. A termős virágok a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatóak. Termése 2–4 mm hosszú, szürke, szív alakú. Egy fogazott burok takarja a termő részt, amely az érés után a terméssel együtt lehullik. A virágok aránya a növényzet sűrűsége szerint változik. Ritka állományban inkább a termős, sűrű állományban a porzós virágok dominálnak. Igénytelen. Nagy növekedési, szaporodási erélye révén könnyen felülkerekedik más növényeken.
A parlagfű Észak-Amerikából származó növény, Európában nem őshonos. Az Ambrosia artemisiifolia az ürömfélék csoportjába tartozik. 1878-ban tűnt fel először Svájcban. Az I. világháború környékén kezdett elterjedni Európában. Magyarország területén az 1920-as években Somogy déli részén tűnt fel először. Később az áruszállítási útvonalak mentén szétterjedt a déli megyékben, majd az ország északi része felé terjedt. Terjedése kezdetben lassú volt, a növénynek alkalmazkodnia kellett az európai éghajlathoz. Amikor az éghajlathoz hozzászokott a növény, robbanásszerűen terjedésnek indult. A parlagfű a hetvenes évekig nem okozott jelentős mértékben allergiát. Az az óta eltelt évtizedekben a koncentrációja nagymértékben megnövekedett. Európában jelentős mértékben elszaporodott, és komoly népegészségügyi problémát okoz. Magyarországon a létező 350 gyomnövény között a legelterjedtebb növénnyé vált. Utak, lakótelepek, nagyberuházások építésekor a talajrendezési munkák során a termőtalaj eltűnik, a felszínre kerülő nyers talajon évekig a parlagfű egyeduralkodó. Uralkodása idején hatalmas mennyiségű magot termel. Ez a milliós magmennyiség a következő 30-40 évre megteremti a faj fenntartásának a lehetőségét, ellenben 1-2 éven belül elnyomják más őshonos gyomok és fűfélék.Csak ott telepszik meg, ahol a talajt átmozgatták. (Wikipédia)
