A Laczkó Dezső Múzeumban rendezett pénteki bemutatót Tóth Loon, a Petőfi Színház színésze nyitotta Csiszár Miklós visszaemlékezésével, majd a folyóirat főszerkesztője, Pethő Imre köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, a múzeum éppen egy Cserhátról szóló kiállításnak ad otthont, nem véletlen tehát, hogy a Veszprém Portré legújabb számát is itt mutatják be. A főszerkesztő elmondta, ahogy a világon mindenhol magyarokkal találkozhatunk, úgy Veszprémben mindenhol cserhátiakkal futhatunk össze. A Veszprém Portré legújabb számában ennek a városrésznek a múltjáról, jelenéről és jövőjéről van szó. Az eddigiek mellett a folyóirat egy új rovattal is gazdagodik, amely a város különleges hangulatú helyeit mutatja be.
A rendezvényen Temesvári Balázs is szólt néhány szót. Közölte, tudnunk kell honnan jövünk, hogy tudhassuk, merre tartunk. Most megvan a lehetőség arra, hogy meghatározzuk, mire számítunk. Hangsúlyozta, a város fejlesztésénél nem betonból készült emlékművekre és többsávos autópályára van szükség, hanem olyan dolgokra, amitől jobban érezzük magunkat. A Szaléziánum, a Séd-völgy, és a belváros rehabilitációja mind ebbe az irányba mutatnak – sorolta.
A portré hagyományosan képzőművészeti műfaj, ami valakinek az arcát jeleníti meg. Azonban bebizonyosodott, hogy egy városnak is lehet arca, és ezt is kitűnően lehet ábrázolni. Temesvári Balázs arra bíztatta a Veszprém Portré készítőit, hogy dolgozzák fel Veszprém többi városrészét is. Ennek a városnak van egy nagyon markáns arca, amit érdemes megmutatni – hangzott az indoklás.
A program zárásaként Kákonyi Anna, történész, muzeológus, és a Cserhátról szóló kiállítás egyik rendezője tartott egy rövid tárlatvezetést, majd az érdeklődők átvonultak az Íródeák kávézó udvarára, ahol borral és zenével ünnepelték a Veszprém Portré második születésnapját.
