Oberfrank Pál a koszorúzás előtti beszédében kiemelte, hálával tartozunk dr. Óvári Ferencnek, a politikus ugyanis sokat tett azért, hogy Veszprémnek színháza lehessen. Ez nem csupán a környéken élőknek ad lehetőséget a kultúra élvezetére, hanem a művészeknek is olyan helyet biztosít, ahol kibontakoztathatják alkotói tehetségüket – jelentette ki az intézmény igazgatója.
A rendezvényen dr. Hudi József vázolta fel a színház történetét, jelentőségét, és dr. Óvári Ferenc szerepét a felépítésében, majd dr. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes szólt néhány szót. Elmondta, politikusként nehéz példaképet találni, hiszen rengeteg történelmi személyünk életpályáján vannak vállalhatatlan döntések. Veszprém azonban ebből a szempontból szerencsés helyzetben van – tette hozzá. Kifejtette, dr. Óvári Ferenc életpályáját bármely országáért tenni akaró közéleti személyiség példaként állíthatja maga elé.
Elhangzott, vannak olyan városok, amelyek az iparra, vagy mezőgazdaságra építenek, Veszprémben azonban mindig is a szellemi élet volt meghatározó. A Petőfi Színház ennek a szerepnek egyik fő alkotóeleme, megtartása pedig garancia a város kultúrában elfoglalt pozíciójának megtartására – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes.
A beszédek után dr. Navracsics Tibor és Porga Gyula, majd Oberfrank Pál helyezte el a koszorúját dr. Óvári Ferenc emléktábláján.
Óvári Ferencről a Város-Tér Kulturális Alapítvány Múlt-Jelen-Jövő projetkjében készült rövid életrajzi ismertető:
Óvári Ferenc (Veszprém, 1853 – Veszprém, 1938)
A 19. század végi és a 20. század eleji veszprémi kulturális és politikai élet megkerülhetetlen alakja 1882-ben szerzett jogi diplomát, 1884-ben pedig ügyvédi irodát nyitott a városban. Származása és egyénisége révén hamar a közélet tevékeny szereplője lett: tagja volt a városi képviselőtestületnek, a vármegyei törvényhatóságnak, 1892-től pedig az országgyűlésnek – kezdetben nagyvázsonyi, 1906-tól pedig veszprémi képviselőként. 1927-től az újjáalakult felsőház tagja lett. Eredményesen lépett fel a parlamentben a filoxéravész után a balatoni szőlőkultúra érdekében. 1904-ben megalapította a tó védelmében a Balatoni Szövetséget: támogatta annak kultuszát, kezdeményezte a balatonvidéki vasút megépítését. Veszprémben 1887-től az önkéntes tűzoltóegylet örökös főparancsnoka lett, s hasonló egyleteket, valamint óvodákat, hadiárva-segélyező bizottságokat szervezett szerte a megyében. Veszprémben sokat tett a színház felépítéséért, kulturális tevékenysége – amelyet a Dunántúli Közművelődési Egyesület alelnökeként fejtett ki – szerteágazó volt. Szülővárosában még életében szobrot kapott, és utcát neveztek el róla.
