Hosszasan bolyongtam kedden a felső kampusz területén, mire végre rátaláltam a bejáratra. Utoljára két éve voltam VEN-en, akkor még a színpad mögött, a Hóvirág utca felől is be lehetett jutni a területre, most is ezt céloztam meg. Miután kordonokba ütköztem, az egyetemi épületek között bolyongva végül is rátaláltam a jegypénztárra, amitől már csak egy nyitható kordon választott el, amikor az önkéntesek közölték, hogy ott nem fogok bejutni, kerüljem meg az egész kampuszt, hogy a másik irányból közelítsem meg az egyébként karnyújtásnyira lévő kasszát. Nehéz belátni, hogy egy ekkora területre miért csak egy ponton lehet bejutni, illetve miért maradt nyitva a többi kapu, ha azokon keresztül nem ajánlott próbálkozni? Logisztika, gyerekek, logisztika!
Veszprémi leszek amíg folyik a vérem
Ezen a ponton érdemes kis kitérőt tenni más veszprémi fesztiválokra is, a dicséret ugyanis mindannyiukat megilleti. Olyan városban élünk, ahol divatja van a helyi zenekarok támogatásának, ahol a nagy nevek mellett mindig akad lehetőség a helyi kedvenceknek is. A VEN-en egy teljes estét kapott a Rubber Puppet, a Hollywoodoo és az LGT emlékzenekar. Talán nem vonzanak annyi embert, mint Lovasiék, de kétségkívül megvan a maguk törzsközönsége és remek hangulatot teremtenek. Ők azok, akik nem bizniszből csapnak a húrok közé, hanem igazi örömzenével csalnak táncot a lábakba. Talán sokan nem értenek egyet velem, de zenei felhozatal terén éppen ezért a keddit tartom a VEN legerősebb napjának.
Az alkohol relativitás-elmélete
Ha az egyetemisták életét kellene matematikai képletbe foglalnom, akkor ezt választanám: alkohol+társaság=szórakozás2. A relativitás-elméletet igazolja a tapasztalat: ha az egyenlet tagjainak értékét növeljük, a tér és az idő is furcsa torzulásokat mutathat.
Ebből kiindulva a VEN kétségkívül legjobban eltalált része hagyományosan a csapatkocsmák területe. Az alkohol az alkohol, persze, de az igényesen kivitelezett vizuális megjelenés és a szavazatokra hajtó természetesen önmagukban a szürke hétköznapokon is szórakoztató egyetemisták társasága könnyen belehajszolhat minket egy teleport-élménybe.
Másnap azért megállapítom, hogy bármennyire is kevés az a három év, mióta elhagytam a felsőoktatás rögös területét hogy a még inkább bizonytalan nagybetűs ÉLET ingoványos mocsarába vonuljak – azért csak kiöregedtem ebből.
