Esterházy Péter, Závada Pál, Parti Nagy Lajos és Spiró György egy-egy szabadon választott művét – legyen az regényrészlet, novella vagy akár vers – olvassa fel, az irodalmi szövegekhez pedig Dés László, Dés András és Barcza Horváth József rögtönöz zenét. Az est két részből áll, mindegyikben két-két író olvas, majd a második rész végén mintegy fináléként mindnyájan egy megadott témát dolgoznak fel.
A műsort először a Pesti Színházban láthatta a közönség, ahol a több műfajt felvonultató produkció elsöprő sikert aratott. A kedvező fogadtatást látva javasolta Dés László, hogy Veszprémben is állítsák színpadra a hét művész önálló estjét.
Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója örömmel fogadta az ötletet, hiszen ez a fajta együttműködés jól illeszkedik a színház összművészeti szemléletébe. A direktor kifejtette: azt tartaná eszményi állapotnak, ha a városban lennének olyan irodalmi kávéházak, amelyek a hasonló író-olvasó találkozóknak és műfaji kalandozásoknak teret adhatnának. Mindenesetre a színház boldogan tölti be ezt a szerepet, hiszen a teátrum a szó és a zene találkozásának mindig is fontos színhelye volt.
„Azt gondolom, hogy ez az est nagy ünnep lesz, a magyar kultúra ünnepe, sok drámával, humorral és zenével” - mondta az estről Dés László. - „Napjainkban egy ilyen kulturális eseménynek különösen nagy jelentősége van, hiszen azon túl, hogy nagy formátumú alkotók adják elő műveiket, a hagyományos irodalmi estekkel ellentétben itt az írók olyan írásaikat olvassák fel, amelyek rezonálnak a korra, a pillanatra, amiben mindnyájan élünk.”
Esterházy Péter azt írta az estről: „Jó szívvel tudom ezeket az esteket ajánlani: nem én fogok szaxofonozni. És még más tréfák és szomorúságok is lesznek.”
