„vót olyan is aki a feje teteire tetette a borosüveget, oszt táncót… Egyedül... Hát ezek má emberek vótak… Még köztük is vót olyan, aki bot közé táncót… hogy a bot nem érinti a lábát… Úgy járt a lába, hogy az ember csak nézte.” (Borzavár)
Az utóbbi évtizedekben egyre erősebb érdeklődés nyilvánul meg hagyományos kultúránk, ezen belül a néptánc, népzene, népművészet iránt. A tudományos néprajzi kutatómunkák, a színpadi táncművészet, a közművelődés és a táncházmozgalom törekvéseinek és összefonódásának köszönhetően a magyar nép és nemzetiségeink tánchagyományait táncos közösségek, csoportok általános műveltségük részévé tették. A táncházak révén a néptáncokra vonatkozó ismeretanyagok valamennyi érdeklődő számára hozzáférhető.
„A nyugati táncdialektus tánacantropológiai szempontból meglehetősen nagy területe néprajzilag és földrajzilag egymástól többé-kevésbé világosan elkülöníthető részekre oszlik.” ‒ írja Pesovár Ernő. A nyugati táncdialektus egy kisebb csoportja a Nyugat- és Közép-Dunántúl. Ide sorolható Göcsej, Hetés, Őrség, Bakony és a Balaton-felföld. A tánc szempontjából azonban e vidék tánckincséről még ma sincs megfelelő képünk.
Az előadás a Bakony tánchagyományainak és tánckultúrájának ismeretterjesztését, kutathatóságát, jelenét, perspektíváit, lehetőségeit és a bakonyi táncok oktatásának fontosságát foglalja össze ‒ mindezt a bakonyi táncantropológia gondolatainak mezsgyéjén. Egy olyan kulturális világot tár elénk, melyet könnyen összevethetünk mai kultúránkkal bizonyos hierarchiai viszonyrendszer felállítása nélkül. Mély tartalmakkal hangsúlyozva érzékelteti azokat a formákat, melyek valaha gazdaggá és értékessé tették mindennapjainkat.
A Laczkó Dezső Múzeum 2012/2013-as Múzeumi szabadegyetemének nyolcadik előadása 2013. április 9-én, kedden 16.30-kor kezdődik a Laczkó Dezső Múzeumban (8200 Veszprém, Erzsébet sétány 1.). Az előadás témája: A Bakony tánchagyománya. Előadó: Vastag Richárd néptáncpedagógus. Közreműködik: Böőr János bakonyi citerás.
