Az előadás előtt dr. Márfi Gyula érsek is felszólat. Kijelentette, büszkék lehetünk arra, hogy több mint 400 éve először a magyarok hoztak döntést a vallásszabadságról. Hozzátette, ez a szabadság azonban addig jó, amíg vannak neki határai. Ami kis mértékben gyógyszer, az nagy mennyiségben méreg lehet, húzta alá dr. Márfi Gyula. Ezért kell reménykedni abban, hogy hamarosan olyan döntés születik, amely megakadályozza a bizniszegyházak, és a másoknak ártó vallási csoportok működését, zárta a bevezetőjét az érsek.
dr. Őze Sándor
Dr. Őze Sándor az előadásában elmondta, Erdély több kultúra, nyelvcsalád, és vallás ütközőpontja volt. Hatalmas várai, változatos tájai miatt a magyarok a tündérkertnek hívták. Elhangzott, habár sok nép élt együtt mégsem beszélhetünk multikulturalizmusról. Az erdélyi népcsoportok egymástól szigorúan elkülönülve éltek, de a mongolok és az iszlám hódítók általi folyamatos fenyegetettség miatt együttműködésre kényszerültek. Ez a terület volt a nyugati kereszténység utolsó védőbástyája ezért keletről és délről folyamatos támadások érték. Az itt letelepített népek főleg katonáskodással foglalkoztak, elsődleges feladatuk az ország védelme volt.
Megtudhattuk, három jogi nemzet élt egymás mellett Erdélyben, a magyarok, szászok, és székelyek. A románok ezekben az időkben inkább pásztorkodással foglalkoztak, így nem volt nagy szerepük a katonaságra építő országrész irányításában. Az előadó elmondta, a székelyek eredete homályba vész. Ők a hunok leszármazottainak tartják magukat, azonban ennek ellent mond, hogy ők is magyarul beszélnek. A székelyek a 16. századig rengeteg előjoggal rendelkeztek, például adót sem kellett fizetniük. Báthory István erdélyi vajda azonban úgy döntött megnyirbálja ezeket a kiváltságokat. A székely szabadságot végül Bethlen Gábor állította vissza.
Az előadás végén dr. Őze Sándor ismét hangsúlyozta az erdélyi népek és vallási csoportok együttműködését a kényszer és a folyamatos fenyegetettség szülte. Az országrész sokszínű, ám mégsem multikulturális terület volt.
A rendezvény a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény és a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár szervezésében jött létre.
