A Történelmi Szalon című rendezvényen Demény Zoltánné, Eszes Ferenc, Mezei László,
Sokhegyi János és Vándor András számolt be az építkezési nagyvállalat múltjáról.
A beszélgetés során megtudhattuk, már a második világháború előtt is szűkösek voltak Veszprémben a lakásviszonyok, a világégés során történő pusztítások pedig csak rontottak a helyzeten. Az 50-es években ráadásul a város iparosodásnak indult, ezért szükség volt a nagy építkezési beruházásokra.
Megtudhattuk, Veszprém belvárosát Márton István tervezte, akinek a célja egy kereskedelmi központ létrehozása volt, még jóval a pláza-korszak beköszönte előtt. Vándor András felidézte, a húszemeletes építését egy akkoriban nagyon modernnek számító megoldással kivitelezték.
A Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat főleg lakásokat épített, de a néhány egészségügyi és oktatási intézményt is kiosztott nekik feladatul az állam. A szervezetnek köszönhető több Balaton melletti üdülő és hotel is. Eszes Ferenc érdekességként elmesélte, a Marina szálló a főépítész szerelméről kapta a nevét, aki 1956-ban a Kossuth téren életét vesztette. Elhangzott, a VÁÉV a katasztrófák elhárításáért is rengeteget tett. 1970-ben a nyári árvíz számos házat tett tönkre, és a vállalat segített a károsultaknak lakásokat létrehozni.
A szervezet csúcsidejében, az 1980-as évek elején több mint 4000 főnek adott munkát. Cigányok, állami gondozottak, téeszesítés után földjüket vesztett kisbirtokosok, leszerelt katonák sorra álltak munkába a VÁÉV-nél. A vállalat rengeteg kedvezményt biztosított az ott dolgozóknak. Az átlagbérek magasak voltak, a szervezet állta az étkeztetést és munkásszállót is biztosított. Elhangzott, a VÁÉV-nek köszönhető az Építők SE kézilabdacsapat létrehozása is.
Azt gondolhatnánk, hogy a vállalat pénzügyi helyzete stabil volt, ez azonban távol áll a valóságtól. A szervezet rengeteg ingázót utaztatott és sok munkásnak biztosított szállást. Ez a vállalat pénzét annyira felemésztette, hogy már nem volt kapacitásuk fejlesztésekre. Több veszteséges év után 1987-ben megindult a VÁÉV felszámolása. Az évekig tartó folyamat során több adminisztratív dolgozó talált munkát máshol, azonban a fizikai munkások hatalmas vesztesei voltak a nagyvállalat megszűnésének.
Eszes Ferenc kijelentette, az építőmunkások szelleme és keze munkája még ott él Veszprém épületeiben. Aki a VÁÉV-nél dolgozott, még mindig büszkén mutathatja unokáinak a belváros épületeit, mint a saját keze munkáját – zárta az estét a vállalat volt munkatársa.
