Az Alsóvárosi temető létrehozását a 18. század végén a lakosság növekedése tette szükségessé, de pár évtizeden belül bővíteni kellett, ugyanis fertőző betegség ütötte fel a fejét a városban, és hamar megtelt. A napóleoni háborúk, a katonakórházban elhunytak szabálytalan eltemetése és ebből fakadó egészségügyi kockázat is sürgette újabb földek kijelölését. A 19. század első felében visszatérő probléma volt az is, hogy marhák tévedtek a kertbe és kárt tettek benne. A legeltetést büntették, a pénzt pedig a temetőalapba forgatták vissza. A terület köré ásott árkokkal ezt később már megakadályozták.
1904-ben a kórház sebészetének építésekor többek között előkerült egy urna, amely a hamvak mellett egy gyermek bal kézcsontját is őrizte. Az akkori igazgató, dr. Csolnoky Ferenc és utódai nagy becsben tartották, ám a második világháború bombázásaiban sajnos megsemmisült. Később többek között éppen Csolnoky édesapját kellett a Vámosi úti temetőbe áthelyezni a kórház portájának, raktárainak építésekor.
A 18. század elején a várból kitelepített Református Egyház nevezte el "kijelölt" helyét Jeruzsálemhegynek. Mikor II. József lehetővé tette a szabad vallásgyakorlást, Veszprém püspöke telket adományozott a reformátusoknak köztemető céljára. Kezdetben a veszprémi zsidó telepesek ennek közvetlen közelébe, a Szél utcába, később a Mártírok útja mentén temetkeztek. Az előbbi már gondozatlan terület, az utóbbiban még van néhány hely. A vegyes házasságok miatt sok zsidót a Vámosi úti köztemetőben helyeztek el, de itt rabbi és kántor szertartást nem végzett, a temetés polgári szokás szerint zajlott. Eleinte csak gyermekeket és csecsemőket temettek ide, számuk a gyermekkórház működésével tovább nőtt, mivel a siófoki járásból, Pápa és Keszthely környékéről is a kórház koraszülött osztályára hozták a kicsiket, az életképteleneket pedig helyben temették el.
Örvendetes lenne, ha a város kiemelt figyelmet fordítana ezen helytörténeti jelentőségű és a világháborús sírhelyek megtartására - teszi hozzá Hogya György -, az utóbbi időben ugyanis egyre több sír tűnik el, mivel nem gondozzák őket, és gazdasági megfontolásból újra eladják a területüket.
