„Óvodában kettő, általános suliba három helyre jártam. Már akkor nyughatatlan voltam. Egyszerűen meguntam az ovit, sulit, váltani kellett. Gimnáziumi évek alatt már Veszprémet is elhagytam. Itt kezdtem, aztán Tatán fejeztem be, közben jártam Fehérváron is egy évet. Szegény szüleim, akik teljesen átlagos, csendes emberek voltak azt hitték komoly problémáim vannak. Pedig csak nyughatatlan vagyok. Nekem állandóan mozgásban kell lennem, vagy különben kifordulok magamból, talán meg is halok”.
Cordoba
„Nincs szakmám. Csak hivatásom: utazó vagyok. Bárhova elküldhetnek a világban, én pillanatok alatt feltalálom magam, munkát találok, otthont építek ki. Ehhez van érzékem. Ezt szeretem. Ez tart életben. Érettségi előtt mindenki azt tervezgette, hova megy továbbtanulni. Én meg azt, hova megyek külföldre. Anyuék kedvéért bevonultam katonának, az akkor másfél év volt. Ők azt hitték megkomolyodok, én meg, hogy utána utazhatok nyugodtan. Szombathelyen voltam lövész katona, ott aztán megismertem Magyarországot, mert voltak ott miskolciak, szabolcsiak, pestiek. Leszerelés után enyém volt a világ. Pontosabban, azóta enyém a világ.”
Cordoba
„Azóta mozgásban vagyok. Az elmúlt húsz esztendőben jártam Skandináviában, mediterránium összes országában, Angliában, Amerikában, Kenyában, Thaiföldön, Indiában, Ausztráliában. Sőt hajóval az Antarktiszt is érintettem. Nyugodtam mondhatom, bejártam a földet. De legjobban Marokkót, Spanyolországot szeretem. Szeretem a tengerpartjukat, színeiket, illataikat, ételeiket, italaikat. Ha tehetem itt időzöm a legtöbbet. Cordoba régi városrésze, Rabat a kedvenc városaim. Amikor mélyponton vagyok, akkor vagy a Granada környéki hegyekbe vagy az Atlaszba megyek, és csak léteztem, töltekezem. Nézem a tájat, összerakom magam újra”.
Rabat
„Miből élek? Munkámból. Nem vagyok gazdag ember pénzügyi értelemben. Mindig dolgozom. Voltam már pincér, szakács, vagy kertész. De dolgoztam animátorként, takarítóként, építkezésen segédkeztem. Szüreteltem szőlőt, narancsot. Vigyáztam kutyákra, macskákra. Sofőrködtem. Ezek azonban másodlagosak. Legfontosabb maga az élet. Megtapasztalni hogyan élnek a görögök, milyen kávét isznak a törökök, hogyan készítik a bárányt az andalúzok, mennyire erős a menta tea a berbereknél, milyen érzés reggel az óceán partján sétálni…. Legfontosabb tapasztalni, élni, érezni.”
Rabat
„Nekem mennem kell, utazni. Mennem kell, de hazatérnem muszáj. Minden évben legalább két hónapot itthon töltök. Szeretek sétálni a várban, környékén, túrázni a Bakonyban, vitorlázni a Balatonon. Imádom a halászlét, a pörköltet, a szekszárdi vöröset, a borostyán sört, a barackpálinkát. Nagyon kötődöm Veszprémhez. De nem tudnék itt élni egész évben. Kikészülnék tőle. Megunnám. Elegem lenne belőle. Ezért utazom, és ezért jövők haza mindig.”
