A gyülekezetet és a meghívottakat az egyház részéről Szücs László tiszteletes, majd Szentkirályszabadja polgármestere, Iványi András köszöntötte.
Három nagy ünnepünk van – kezdte beszédét Navracsics –: március 15-e, augusztus 20-a, s október 23-a. Állami és politikai ünnepek ezek, de az egész nemzetéi is.
A folytatásban egyenként értékelte-értelmezte az ünnepeket a szónok. Március 15. a szabadság ünnepe, az ifjúság ünnepe. Azt sugallja nekünk, hogy van értelme az időnként reménytelen harcot is felvenni az igazságért. Augusztus 20-án talán már az érett felnőttkor jegyében az államiságra emlékezünk: Közép-Európa legrégebbi államiságára. Ez arra int bennünket, hogy Közép-Európa összefogó, integráns eleme legyünk, amely a béke, az együttműködés és az összefogás letéteményese.
Legfiatalabb ünnepünk, október 20-a. Alig 20 éve ünnepelhetjük, ezért is van az, hogy nem tudjuk elhelyezni az ünnepek sorában, s talán nem is tudjuk úgy leírni egyetlen szóval, mint az előző két ünnepünket.
Ötvenkét évvel 1956. október 23-a óta elmondhatjuk, hogy a viták ellenére sem a jobb, sem a baloldal ünnepe, hanem az egész nemzeté. Az igazság ünnepe. Akkor nem a két oldal vívta harcát, hanem tisztességes és tisztességtelen, igazságszerető és az igazságot semmibe vevő ember. Ami ellen pedig az ötvenhatosok fellázadtak, az a hazugság. A politikai hazugság, a nyílt és szervezett hazugság időszaka volt ez, amit szocializmusnak neveztek, s ami ellen diák, munkás, értelmiségi és paraszt egyaránt szót emelt. Ez a rendszer a jövőbe vezető utat hirdette, ám valójában ott veszítettük el a jövőbe vezető utat. 1956. október 23-a tehát a politikai hazugság elleni lázadás napja – összegezte Navracsics Tibor.
A szónok a folytatásban szólt arról, hogy egy nemzedék vesztette el a jövőbe vetett hitét a ’49 és az ’56 közti időszakban. Ahol pedig nincs igazság, ott szabadság sincs, Éppen ezért először az igazság jogát kellett kivívni, majd a szabadságét. A hatalomnak pedig egyszerűbb volt a hazugság fenntartása, az ellentétesen gondolkodók kiirtása. Elveszett egy nemzedék: százezrek menekültek külföldre, ezrek jutottak börtönökbe, százak bitófára.
Ötvenhat legnagyobb tanulsága az igazságon, az őszinteségen alapuló társadalom. A tanulópénzt megfizettük, a tanulságot levontuk – fejezte be előadását Navracsics Tibor.
Az ünnepi műsorban az ötvenéves veszprémi Váci Mihály Színpad előadói: Sz. Csordás Éva, Rábai Zsanett és Felföldi Gábor léptek fel. Műsorukon versek, s korabeli újságtudósítások hangzottak el. Elhangzott Albert Camus emlékezetes esszéje, a Magyarok vére, majd a Himnusz közös eléneklése után az ünneplők kivonultak a hősök emlékművéhez, ahol először Navracsics Tibor és Iványi András, majd a település lakossága helyezte el a megemlékezés virágait, s gyújtott mécsest.
