A Pro Meritis-díj átadása, ajándékok, köszöntések, német nyelvű énekek vártak Apollonia nővérre a Szilágyi iskolában. Az idős apáca meghatottan hallgatta Halmay György, Porga Gyula, László Dezső atya, és az intézmény dolgozóinak kedves szavait. A gratulációk és köszöntések tengeréből kicsit kiszakítottuk, hogy meséljen nekünk az életéről.
A hívó szó
Apollonia nővér sváb katolikus családból származik. Otthon svábul beszéltek, ő maga csak az óvodában tanult meg magyarul. Fiatalon bálokba járt, színdarabokban játszott, azonban úgy érezte, hiányzik valami az életéből. 17 éves korában egy apáca megkérdezte, nem akar-e a rendjükhöz csatlakozni. Nehéz volt otthagyni a bálok és mulatságok világát, de két hét gondolkodás után a fiatal lány végül igent mondott a felkérésre, és csatlakozott az Angolkisasszonyokhoz.
Háborús évek
Apollonia nővér zugligeti noviciátusban töltött két évére rányomta a bélyegét a második világháború. Egy alkalommal karácsonytól húsvétig szinte minden percüket az óvóhelyen kellett tölteniük. Akkoriban azt mondták róluk, hogy ők lesznek a legedzettebb nővérek, akik valaha kikerültek ebből az intézetből. Mikor az oroszok bevonultak az országba sokkal szerencsésebbek voltak, mint a többi lány. A szovjet katonák a rendi ruhát látva nem bántották őket, sőt, tisztelettel tekintettek rájuk és keresztet vetettek a jelenlétükben.
Az üldöztetés
A Rákosi korszak rengeteg megpróbáltatást tartogatott Apollonia nővér számára. 1948-ban Németországba vitték a szüleit, 1950-ben pedig feloszlatták a szerzetesrendjét, le kellett vetnie az apáca ruhát. Őt három társával együtt a városlődi plébános vette oltalma alá és adott nekik munkát, hogy valamiből meg tudjanak élni. Rövid időn belül azonban elvitte őket a rendőrség. Kihallgatták, majd a pilisligeti irgalmas nővérekhez szállították át őket. Ott felajánlották az apácáknak, hogy elengedik őket, ha aláírnak egy papírt arról, hogy kilépnek a rendből, szakítanak az elöljáróikkal és állami állást vállalnak. Ezt senki sem volt hajlandó megtenni. Hamarosan ismét teherautóra kellett szállniuk, és meg sem álltak velük a zirci apátságig. Itt sikeresen kapcsolatba kerültek ismét a városlődi plébánossal, aki elérte, hogy elengedjék őket.
Kemény munka és építkezések
Visszatérve rengeteg munka várt rájuk. A kettéhasadt műemléktemplom földön fekvő darabokra tört szobrokkal fogadta őket, amit újra kellett építeni. 1959-ben Kiskanizsára, majd Somlóvásárhelyre került, ahol még több és még keményebb munkákat kellett végeznie. Építkezéseken vett részt, hordta fel a permetlevet a hatalmas hegyre a munkások után. A nővér itt megjegyezte, meg is lett ennek az eredménye, a lábai öreg korára tönkrementek.
1972-ben a rendtársával, Edit nővérrel vett egy házat Felsőörsön, ahova az édesanyját is hazahozathatta.
Rendszerváltás után
1990-ben restaurálták a szerzetesrendeket. Apollonia és Edit nővér három termet kapott, és a hitoktatásban vehettek részt. Nagyon szerette ezt a helyet, remekül érezte itt magát és szerette az itt tanuló gyerekeket. Most hogy egészsége megromlott, elöljárói úgy döntöttek, itt az ideje visszavonulnia. Visszatér Zugligetbe, ahol novícius éveit töltötte.
Látni lehetett, hogy a nővér még nem mondott el mindent, amit szeretett volna, de már várták őt. Mosolyogva búcsúzott el, és botjára támaszkodva lassan visszasétált az őt ünneplők közé.
