A mentők – kötelességüknek és hivatásuknak megfelelően – pillanatok alatt kiérkeztek. A reggeli szirénázás jó pár álmos arcot csalt az ablakokba.
Az elhunyt valóban ott ült egy 1200-es Lada jobb első ülésén, mereven, ahogy az dukál egy halottól. Nem írnám ilyen szarkasztikus szavakkal (talán kissé kegyeletsértően is), ha igazi halottról lenne szó. Mert hogy a Dióssy utcai halott csak egy jól formázott bábu. A mentősöknek is beletelt néhány vizslató tekintetébe, hogy konstatálják a helyzetet.
Buta tréfa – összegezhetnénk, bár azon is el lehet gondolkodni, hogy a sok tízezres elektronikus riasztónál talán ez többet ér. El tudom képzelni egy éjszakai autótolvaj fancsali képét, amikor felnyitva a bal oldali zárat belehuppan az ülésbe, s jobbra tekintve kéretlen utasára lel…
A mentők, rendőrök ilyetén módon
való riasztása azonban cseppet sem vidám dolog. Mi van akkor, ha ugyanebben az
időben másutt történik „igazi” tragédia, ahol a másodpercek is számítanak? A
Vehír megkérdezett egy jogi szakembert is, aki ugyancsak vakargatta a feje
búbját. Bűncselekmény? Tréfa?
Önvédelem? Megtévesztés? Magánügy? Szívatás?
Vélhető, hogy az utóbbi.
