Az ünnepség szónoka a Bem József általános iskola igazgatója, Köz Kádi Sarolta volt, aki a vértanúk pályáját rajzolta fel hallgatóságának.
A világosi fegyverletételt követően szinte azonnal az aradi várba kerültek a tábornokok, akik számára az ítélkezés ideje alatt a humánum legcsekélyebb szikrája sem csillanhatott meg. Az elítéltek számítottak az október negyediki uralkodói amnesztiára, de reményük csakhamar szertefoszlott. A teljhatalmat kapott Haynau pedig mindenáron bizonyítani akart, s Latour meggyilkolásának és a bécsi forradalomnak az évfordulójára időzítette a kivégzéseket. A katonai vezetők számára az sem adatott meg, hogy együtt tölthessék utolsó éjszakájukat. A történelem azonban segít az utókornak: a szépszámú (és hiteles) feljegyzés hűen tükrözi az utolsó órákban tanúsított magatartásukat. Köszönet érte a szemtanúknak.
A szónok a továbbiakban megemlítette, hogy 1850-ig mintegy
száz főt végeztek ki, s tízezreket soroztak be hét évre a császári hadseregbe,
de a nemzetközi felháborodás önmérsékletre szorította a Habsburgokat.
Az aradiak megtették, amit a legelszántabb pillanatban az ember megtehet: életüket áldozták. Példájuk mellé Köz Kádi Sarolta a Budapesten kivégzett Batthyányi Lajos miniszterelnököt hozta fel még.
Befejezésül arra intette a ma fiatalságát Köz Kádi Sarolta, hogy tanuljanak elődeik magyarságszeretetéből, mert „magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás kérdése”. Múltját ismerve legyen méltó jövőjéhez az ember – fejezte be az iskola igazgatója ünnepi beszédét.
A műsor folytatásaként a Bem iskola nyolcadikosai adtak színvonalas emlékműsort.
A város nevében dr. Kiszely Pál alpolgármester, a megye képviseletében Gálné Vörösmarty Éva koszorúzott. Közreműködött a Csincsi Ferenc vezényelte városi fúvószenekar.
