Lugossy Mária legismertebb műve az Országház előtt álló, A forradalom lángja című 1996-ban készült fekete gránittömb emlékmű, amelynek tetejére csap fel a lobogó láng.
A művész 1950. május 9-én született Budapesten, az Iparművészeti Főiskola ötvös tanszékén szerzett diplomát, majd a továbbképzőt is elvégezte. Korai éveiben érmeket, ékszereket, köztéri órákat, mint a balatonfüredi vasútállomás időmérője, készített.
Az 1970-es évek közepétől az acél, az üveg és a plexi összedolgozásából nonfiguratív plasztikákat formált. A Gyorsuló tér (1981) című munkája a geometrikus és az organikus formákat hozta egységbe, a hatalmas fa-fém-üveg-fény installáció betöltötte a kiállítóteret. Későbbi művein az organikus, a természeti formák kerültek előtérbe, mint az Óceán (1985) vagy a Földanya (1995) című munkáján. 1994-ben állították fel Székesfehérvárott II. világháborús emlékművét, amely első díjas pályamunka volt.
Lugossy Mária több mint 30 éves alkotói korszakának vége felé egyre nagyobb szerepet kapott a kő, mint például a Mikrokozmosz című munkában, amelynek alaptestében a kisebb üveglencse a mű zárványaként hat.
A létezés formái címmel tavaly július 1-től nagy életmű-kiállítása volt látható a budapesti Iparművészeti Múzeumban, de megismerhették művészetét szinte az egész világon, mert nagyon sok egyéni és csoportos kiállításon vett rész.
Lugossy Mária munkásságát sok kitüntetéssel ismerték el Magyarországon és külföldön egyaránt. Díjat kapott többek között Brüsszelben, Tokióban, Philadelphiában, Párizsban és Hágában. Neves magyar művészettörténészek, mint Frank János, Wehner Tibor, P. Szabó Ernő, Kovalovszky Márta méltatták munkásságát. Nagy T. Katalin több filmet is forgatott róla és szobrairól, ezeket az alkotásokat a Duna Televízióban vetítették.
A művész 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett, székfoglaló kiállítása a Kiscelli Múzeumban volt. A Magyar Művészeti Akadémia 2007-ben vette fel soraiba.
Lugossy Máriát az MMA saját halottjának tekinti, temetéséről később adnak tájékoztatást.
