Ja, és a Nagypapi, aki megmutatja ezt a varázslatos világot, csúzlit fabrikál, és babaházat épít a garázsban.
Persze mindez az idilli verzió. Mert bizony manapság már más időket élünk. Mások lettek a gyerekek igényei, az anyák és apák más dolgokat várnak el. Sikítófrászt kapnak, ha a Papi csípőskolbászt ad az éppen főzeléket kóstoló bébinek, hogy rágókázzon, vagy ha a Mama tejbedarát főz színtejből a kicsinek, hogy átaludja az éjszakát.
Mert már a sok okos és ráérő tudós megállapította, hogy régen mennyi butaságot csináltak velünk. A fentieken kívül korán kezdték a biliztetést, amitől frusztráltak lettünk, és milliónyi védőoltást mulasztottak el, amitől sokkal nehezebben gyógyultunk bizonyos kórokból.
De az elmúlt évtizedek sokakat nem kíméltek, sajnos szülőket tettek tönkre a nehézségek. Holott például ha a Nagymami nem gyógyszerfüggő „hipohonder”, a Nagypapi pedig pálinkamániás fél-alkoholista lealázott családfenntartó, van esély. Mármint arra, hogy valaki rajtunk kívül megtapasztalhassa a pelenkacsere, a bukitörlés, a hisztirohamok, a puszi-hegyek és a ragaszkodás varázslatos világát. Azaz átvehesse azt a nehézséget és örömet, amivel egy kisember jár.
Nem könnyű a mai, mozgásukban lényegesen gyorsabban fejlődő, és kommunikációjukban modern gyerekek terelgetése. Legalábbis míg a gyerek bármilyen távirányítóval elbánik fél évesen akár, a Nagyszülőknek fél évszázaddal a hátuk mögött is különös képződmény lehet a power-gomb. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek szókincsében a zenehallgatással egyenértékű lehet a „jutyub”, vagy a telefonnal a „szkájp”. Na, ilyenkor egy nagyszülő könnyen a szatyorban lévő hal sorsára jutva csak a bamba nézésig jut el.
Ám, ha mégis állják a sarat, és megtalálják a hangot, ami csak az övék a kicsivel, az tényleg pótolhatatlan állapot. Olyan fontos, és nélkülözhetetlen része a gyerek életének, amit meg kell élnie. Előfordulhat, hogy kolbász-szopogatásos hasfájással, tejbedarás hasmenéssel, vagy éppen eldugott távirányítókkal jár, de garantáltan megéri.
Amennyiben a Nagyszülő a szülő igényeit követve kavarja a gyereknek a tápszert, vagy kihagyja a diót, a mogyorót, az epret a sütiből, esetleg cukros tea helyett vizet ad szomjoltónak, akkor aztán az maga a mennyország. Ebből pedig egyre több lesz, biztos vagyok benne.
Ahogy a magabiztos anyákból is. Mert nehéz, nagyon nehéz most anyának lenni, pedig nincs háború, sem éhínség – elvileg. Gyakorlatilag milliónyi kis új dolog van, ami elvárássá nőtte ki magát, míg az anyaság megmaradt ősi- és ösztönös állapotnak. Nem beszélve a durvuló természetről és a megbolondult „ember alkotta nagyvilágról”. De ez már egy másik történet…
