A galéria megtekintéséhez kattintson a fotóra!
Lassan indult be a szombati nap a Lovagvárosban, a Gizella napok Kolostorok és kertek rendezvényhelyszínén. A délre kitűzött kezdés miatt számos család nem tudta megvárni a bevonulást („gyere kislányom, kész az ebéd, menni kell haza), de a többieknek garantáltan maradandó élményben volt részük. A Gizella királynénkkal az élen vonuló, különböző korokat megidéző és színpompás ruhákban megjelenő udvartartások emelkedett hangulatba hoztak kicsiket és nagyokat egyaránt.
Ennek tudatában cseppet sem volt meglepő annak a fiúcskának a reakciója, aki nagypapája kezét elengedve bámulta a színes tömeget, majd a királynék köszöntése után a színpad melletti mezőn ügető lovakat és lovasaikat tisztelte meg figyelmével, nagypapáját pedig a „nem szeretnék elmenni” kiabálással.
A tűző nap miatt igencsak melegük lehetett a bemutatóra készülő, korhű ruhába öltözött hagyományőrzőknek, akik az egyes királynék udvartartásához tartoztak. Szerencséjük volt a III. Béla lovagrend tagjainak, mivel táncbemutatójukat a fák takarásában lévő színpadon adhatták elő, viszont nem jártak jól a 13-15. századi hadviselést felelevenítő Diósdi Bajvívók, kiknek bemutatóját az egyre szaporodó számú nézősereg tapsa kísérte és jutalmazta.
„Éljen a közönség” - hangzott válaszul a lovagok kiáltása, ezt követően azonban hirtelen meglepett kiáltások hagyták el az első sorban ülők ajkát, lévén hogy a középkor hős lovagjai váratlanul megindultak a nézők felé. A kezdeti ijedtséget rögtön felváltotta a nevetés, miután a lovagok barátságosan meglegyintették fegyvereiket, majd meghajlás után távoztak a küzdőtérről.
„Ehhez fanatizmus kell” – ebben egyeztünk ki az időközben mellettem megállt úriemberrel, aki miközben rágyújtott, elmondta: feleségével az egész országot bejárják hasonló lovagi tornák miatt, de a veszprémi játékokon fellépő hagyományőrzők lelkesedése és fanatizmusa nagyon megfogta őket.
Akinek bármi kétsége támadt volna a fanatizmus és elhivatottság szükségességéről, mert nem győzte meg a tűző napon páncélban járkáló lovagok jelenléte, annál a gátat a Megyer Sarja Hagyományőrző Egyesület lovagi játéka törhette át. A lovagok ügyességüket, gyorsaságukat, erényességüket különböző, színvonalas próbákon keresztül bizonyíthatták a közönségnek.
– Négy lovag méri össze erejét – hallhattuk a műsorközlőtől, azonban ennél a pontnál váratlanul Juszuf, a török „kutya”, asszonyok megrontója vágtatott be a küzdőtérre, mondván ő is beszállna a küzdelembe. A jól megkomponált forgatókönyv szerint zajló események során a gyermekeket remekül és szinte észrevétlenül vonták bele a játékba, a közös ellenség összekovácsolja az embert alapon.
A nézők remekül szórakoztak a lovagok csatározásain, a különböző feladatokon, és nagyokat nevettek Juszuf „ücskürü-bücskürü” csatakiáltásain. A kicsik és a nagyobbak egyaránt lelkesen éljeneztek, természetesen a legnagyobb tapsot az abszolút győztes, a magyar lovag kapta, kinek nevét a tömeg a végére kívülről skandálta.
A torna feladatai közötti átállás során látványos solymászbemutatót láthatott a nézősereg, az egyazon családból származó királyi állatok is tapssal lettek jutalmazva.
A délutánba nyúló rendezvényen egymást váltották a kegyúri tisztről lemondó, azt átvevő királynék, és udvartartásuk bemutatói, mely tartalmas programot, jó szórakozást kínált a szombaton kilátogató családoknak, érdeklődőknek egyaránt.
