Kádár Tibor figuratív festőművész, de a tegnap, május másodikán nyílt „Arany, ezüst” című tárlata is alátámasztja azt a felvetést, hogy az alakokat ábrázoló alkotásokban mélyre ható metaforikus réteg húzódik meg, amely kitágítja a nézők intrepretációs lehetőségeit. Több esetben szándékolt, apró motívumok, máskor pedig az ábrázolás technikája, a sajátos „kádáros” kompozíciók nyitják meg a befogadó asszociációs zónáját. A művek nem távolodnak el a szemlélőtől, emberközeliek, feldolgozhatók maradnak művészi megformáltságukban.
Szőcs Géza
A képek sajátossága, hogy visszatérően felbukkan bennük az arany és az ezüst szín. A motívumról Szőcs Géza kulturális államtitkár megnyitó beszédében kifejtette, hogy a bizánci kultúrkör és a szecessziós stílusirányzat után e két szín lekerült a természetes színek palettájáról. – Kádár Tibor pikturális minőségként rehabilitálta e két színt, ám az arany és az ezüst a festőművész alkotásain nem dekoráció, sem pedig ikonikus motívum. Létezik a látványnak egy legfelső rétege, de a felszín alatt ott rejlik a mélység, a felszín alatti valóság. Ez Kádár Tibor kedvenc mélysége, idáig szokott lehatolni tekintetével és ecsetjével. A látvány e felületén hitelesen megfér az arany és az ezüst is – fogalmazott az államtitkár, aki a megnyitón majdhogynem elveszett Kosztolányi és Babits felszínt és mélységet firtató vitájában. (Mellesleg a Kosztolányi – Babits vitát elemezgető fejtegetés nekem kimondottan tetszett.)
Porga Gyula
Mindenesetre Kádár Tibor neve komoly hívószó a veszprémi művészetbarátok körében, bizonyítja ezt az, hogy a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény emeleti kiállítóterme csordultig megtelt a tegnapi megnyitón, a nézők nagy része a folyosóra szorult. Porga Gyula polgármester köszöntő szavai tehát helytállónak bizonyultak: – Kádár Tibort nemcsak azért szeretjük, mert kitűnő festő, hanem azért is, mert immár veszprémi festő is. A város polgármestere megjegyezte, az államtitkár immár hazajár Veszprémbe, s ez annak köszönhető, hogy városunkban magas színvonalú kulturális eseményekkel várják a közönséget.
Az „Arany, ezüst” tárlat valóban valódi képzőművészeti csemege. Kádár Tiborban nincs semmi művészi ál-allűr, semmi parnasszista jelleg. Képei nekünk szólnak, tiszták, megkapók, ősösztönösek. Néha úgy érezni, mintha távol lennének tőlünk, de hosszabb, türelmesebb szemlélődés után kiderül, hogy nincsenek messze, csak más szinten mozognak – de ezt a dimenziót képesek vagyunk önmagunkban is megnyitni. Az arany és az ezüst éteri, misztikus fényeiben úsznak a képek, átható pillantások (János és Péter, Keresztelő Szent János, Pál) tekintenek ránk a vásznakról, két triptichon is fogad minket (Keresztrefeszítés, Mennybemenetel), és elgondolkozhatunk azon is, hogy az Utolsó vacsora miért készült el két változatban. Az elsőnél az apostolok és Jézus nekünk háttal az aranyló naplementébe néznek, a másodikon a hideg ezüstbe, míg fölöttük négyzethálóba zárva jelenik meg világunk: az arctalan tömeg a sült malac mellett…
Nem hiába jöttek el tegnap Kádár Tibor kiállítására annyian: öröm olyan festőművész tárlatára ellátogatni, aki így tudja megfogalmazni önmagát és az önmagát mozgató belső motívumokat: „Nem akarom megszólítani a befogadót, viszont olyan kultúrkör hagyományát használom fel a jelrendszereimhez, amelyről úgy gondolom, hogy az emberek egy jó részének fogyasztható. Persze óriási absztrakciók találhatók a műveimben, de nem hiszem, hogy ne lennének rá fogékonyak az emberek. A kultúrám, a vallásom, a gyökereim ide valósiak, ebből a kultúrkörből származnak – ezt próbálom tudat alatt földolgozni.” (Vö.: A festészet az embereknek szól)
A Gizella Napok keretében nyílt kiállítás május 2. és augusztus 20. között tekinthető meg a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben.
