Akkor Krámer György rendezte a regényből készült színpadi adaptációmat. Párhuzamosan dolgoztunk egy-egy munkán, én akkor a Parasztbiblia című előadáson. A díszlet nagy része az inotai készenléti lakótelepen, a Művelődési Ház raktárában töltötte az elmúlt éveket. Néhány megoldást persze újragondoltunk, például az akkor szabadtéren használt, üvegből készült akvárium méreténél és súlyánál fogva sem vihető be a Séd Filmszínház épületébe, akármilyen látványos is.
Pedagógusoktól gyakran hallom, hogy a fiatal generáció nem tud már mit kezdeni a történettel, az abban vagy általa bennük megfogalmazódó érzésekkel, gondolatokkal.
Kezdetben én is féltem ettől, a válogatás során azonban meglepően felkészült és lelkes gyerekekkel találtam szemben magam. Ismerték a művet, látták Fábri Zoltán filmjét, és ott volt bennük a romantikus vágy a grundélmény, a fűvészkert-beli, ma már szinte valószínűtlen kalandok után. Ahogy a szereplőkben is, talán mindannyiunkban ott él a vágy egy saját grund után, melyért megküzdhetünk, melyet áldozattal bár, de tisztességes szabályok szerinti harcban a magunkévá tehetünk. Bizonyos értelemben szomorú reneszánszát éli a mű a mai fiatalokban, hisz ezekhez hasonló élmények már nem igazán adatnak meg az interneten nevelkedett generációnak.
Tizenévesekkel dolgoztunk együtt, úgy gondolom, hogy a történetet a megfelelő korosztályú gyerekekkel érdemes színpadra vinni. A Vörösingesek között vannak inkább az idősebbek, így a történet szerinti erőfölényt fizikumukkal is jelzik. Körülbelül 200 gyerek jelentkezett tavasszal a válogatáson, volt olyan köztük, aki határozottan tudta, melyik szerepet szeretné, és végül meg is kapta tőlünk, hisz pontosan olyan karakterrel rendelkezett, amit a figura megkívánt. Néhányan már korábban is játszottak előadásainkban, de többségük a válogatás során került a darabba. Több szereposztásban nem is gondolkodtunk, annyira karakteres alakokról és szereplőkről van szó.
Feltétlenül szükség van áldozatra ahhoz, hogy szert tegyünk valamire?
Érdekes helyzet ez a regényben is, és talán jól jellemzi általában az embert, különösen a magyar embert. A fiúk akkor kovácsolódnak igazán össze, akkor válik igazán az övüké a grundért folyó harc, amikor Nemecsek halála megérinti őket. Még a gyűlölködők is kibékülnek. Bár gyerekek játékáról van szó, akár a felnőtt társadalom modelljének is tekinthetők, idézik a felnőttek szerepeit, viselkedését. És bennük még több a játékosság és együttérzés. A háború esetükben tisztességes feltételek betartása mellett folyik. Szeretném is, ha minél több felnőtt nézné meg az előadást, hogy szembesüljön ezzel.
Részlet Fábri Zoltán filmjéből (1968), melyet 1969-ben Oscar-ra is jelöltek
a "Legjobb idegennyelvű film" kategóriában
Fiatalon tart a gyerekekkel való munka?
Abszolút. Ebben az évadban ez a negyedik előadás, amit zömében fiatalokkal készítek. Folyamatos örömmel jár. Élvezet néznem, ahogy ösztönösen alkotnak, és nekem csupán a határokat kell kijelölnöm. Nem is szeretném idomítani őket, ők is örömmel játszanak, hihetetlen spontaneitás és kreativitás van bennük. Nem létezik számukra kis és nagy szerep, értik, hogy mindenki egyaránt fontos az előadásban. Kezdetben inkább technikai jellegű problémák voltak olyan helyzetekben, amikor egyesek a háttérben vannak, de mégis jelenetben. Hamar megtanulták azonban, hogy ilyen esetben hogyan létezzenek a színpadon.
Amivel probléma van ennél a generációnál, az az olvasáskészség. Amikor az olvasópróbákon teljesen új szöveggel találkoztak, szinte csak egymás után felolvasták a szavakat, nem haladt bennük együtt a gondolat a betűkkel. Keveset olvasnak és az iskolában sem tanítják meg őket erre. A közös munka ezen része küzdelmes volt, de amikor már belőlük, ösztönösen szólaltak meg a megtanult mondatok, minden helyre állt. Ez azt mutatja számomra, hogy nem az ember lényegi képességeivel van gond, hanem bizonyos tanulható és fejleszthető készségekkel.
Terveztek ezzel az előadással is beszélgetéssel illetve színházi beavatással kiegészített alkalmakat?
Mindenképpen. Még az évad elején szeretnénk egy alkalmat kizárólag pedagógusoknak, és az év során beszélgetéseket a közönséggel.
A pénteki és vasárnapi előadásra mennyi jegy kelt el elővételben? Látható már, hogy a színház melyik előadás lesz idén a legnépszerűbb?
Elővételben ritkán fogynak nagy számban a jegyek. Több, mint a felét közvetlenül az előadás előtt szoktuk eladni. Függ ez az időjárástól és biztosan mástól is. Arra sem tudok válaszolni, hogy melyik lesz az évadban a "piacvezető". Általában a zenés darabok, melyek szélesebb közönségréteget szólítanak meg, mint például a Hotel Menthol, A Dzsungel könyve. Az alternatívabb produkciók csak 10-15 előadást érnek meg, de ennek ellenére idén is készülünk ilyennel, konkrét részleteket azonban még nem árulhatok el.
