A fémikonok kisméretű, hordozható fémreliefek, amelyeket már a bizánci kultúrában is használtak, virágkorukat azonban a 18-19. századi oroszországi művészetben élték. A magánájtatosság és az áhítat eszközei voltak, az „óhitű” pravoszlávok éjjel-nappal a testükön viselték, naponta többször is csókolgatták, simogatták. A hívő ember számára az ikonban az ábrázolás és az ábrázolt alak egybefonódott, így maga a szent testesült meg benne.
Limbacher Gábor
A veszprémi közönség ezekből a tárgyakból tekinthet meg kiállítást, melynek a Laczkó Dezső Múzeum ad otthont. Limbacher Gábor megyei múzeumigazgató bevezetőjéből megtudtuk, hogy „nem pusztán tárgyakról van szó, mert ezeket egykoron személyes kapcsolat fűzte tulajdonosukhoz. Így megvan a tárgy saját szellemisége és története azon túl is, akit ábrázol.”
Horváth Zsolt
A bevezető szavak után Horváth Zsolt osztotta meg gondolatait a megnyitóra összegyűlt nézőkkel. – Saját értékeink összegyűjtése jó kiindulópont arra, hogy kíváncsiak legyünk más nemzetek értékeire, valamint kultúrájuk sajátosságaira is. Főleg akkor, ha két nemzet a közös kapcsolódási pontokat keresi – fogalmazott az országgyűlési képviselő.
Szergej Borozdin
A képviselőt követő felszólaló elismerő pillantásokat váltott ki a nézőkből, hiszen Szergej Borozdin kulturális attasé magyar nyelven szólt az jelenlévőkhöz. Az Orosz Kulturális Központ igazgatója hangsúlyozta, támogatják a két állam intézményei közötti kulturális kapcsolatok erősödését szolgáló kiállításokat, melyek révén a népek közötti barátság is erősebb lesz.
Kádár Iván
A megnyitón méltatta az esemény fontosságát Kádár Iván atya, aki az összegyűjtött tárgyakról elmondta: „arra emlékeztetnek, hogy a hitnek óriási szerepe van.” – A kiállítás azt sugallja felénk, hogy az ember útja Isten felé mindig nyitva áll – tolmácsolta a tárlat üzenetét a budapesti Radonyezsi Szent Szergij orosz ortodox egyházközség parochusa.
Márfi Gyula
Márfi Gyula veszprémi érsek a tárlat szakrális jellegét hangsúlyozta, hiszen a természetfölöttit próbálják visszaadni a kiállított tárgyak. Hozzátette, hihetetlen gazdagság tárul fel előttünk ezekből az ikonokból, ahol a „képek és domborművek mozdulatlansága az örökkévalót és a változatlant akarja elénk tárni.”
Voigt Vilmos
Végezetül a kiállítás főrendezője, Voigt Vilmos professor emeritus számolt be büszkén a nézőknek arról, hogy olyan gyönyörű kiállítást, mint ami most Veszprémben megtekinthető, még életében nem látott. – Szívhez szóló, csodálatos módon vannak bemutatva az apró, egymáshoz sokszor hasonlító tárgyak – tette hozzá.
Mindezek ellenére a fémikonoknak hányattatott sorsuk volt, hiszen az orosz történelem során az ágyúöntéshez szükséges bronz hiányában előfordult, hogy a cárok sokszor megtiltották a fémikonok készítését.
A kiállítást egészen 2012. április 22-ig lehet megtekinteni a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban (Erzsébet sétány 1).
