Kiemelték, hogy az együttműködés elérte eredeti célját, a tagországok euroatlanti integrációját, és az után is hatékony kooperációs forma maradt. A V4-országok - Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország - államfői tanácskozásuk után közös sajtótájékoztatót tartottak, amelyen Schmitt Pál magyar köztársasági elnök hangsúlyozta, "a regionális együttműködésnek nincs alternatívája", a V4 országai földrajzi, történelmi és gazdasági szempontból is egymásra vannak utalva.
Schmitt Pál szerint a V4 fennállásának 20 éve alatt tekintélyt szerzett magának Európában és a világon. A létrehozásakor megfogalmazott célt, a tagországok euroatlanti integrációját, pedig teljesítette - mutatott rá.
A köztársasági elnök beszámolt arról, hogy tanácskozásukon a makrorégiók kérdését is áttekintették, és egyetértettek abban, hogy a két makroregionális stratégiában, amelyben érintettek - a Duna- és a Balti-tengeri stratégiában - aktív szerepet kell vállalniuk. Emellett az energiahálózat és a közlekedési útvonalak észak-déli irányú összeköttetéseinek fejlesztését is fontosnak tartják - mondta Schmitt Pál.
Mint közölte, a civil szerepvállalás is szóba került a plenáris ülésen, ezzel kapcsolatban a tíz éve működő visegrádi alapot méltatták, amely ösztöndíjaival a diákok és az oktatók mobilitását segíti és kulturális projekteket támogat. A magyar államfő visegrádi partnereinek felvetette, hogy a sporttal, az ifjúsági programokkal kapcsolatban is fokozhatnák együttműködésüket.
Václav Klaus cseh államfő szerint a V4-nek köszönhetően országaik között "megerősödött a barátság". A cseh elnök is elismeréssel szólt a V4 eddigi húsz évéről, és úgy fogalmazott, a jövőben a feladat a közös érdekek meghatározása és ezek képviselete az unióban. A V4 "érdekek csoportosulása" - mondta.
Bronislaw Komorowski lengyel elnök is azt emelte ki: a V4-nek a jövőben is hatékonynak kell maradnia, hogy a szerveződés közösen képviselhesse a négy ország érdekeit az EU-ban. Az uniós közös fellépés lehetőségei között említette a kohéziós és az energiapolitikát. A V4 révén az tagországok szerinte "közép-európai öntudatot" alakíthatnak ki, amelynek segítségével könnyebben találhatják meg helyüket az unióban.
Ivan Gasparovic szlovák államfő hangozatta, a V4-ben nem azt kell hangsúlyozni, ami eltávolíthatja az országokat egymástól, hanem azt, ami összeköti őket. Ez jellemezte az elmúlt 20 évet is - jegyezte meg. A szlovák elnök hangsúlyozta, a régiónak fontos kérdések megtárgyalásához tiszteletben kell tartani mindazt, "ami a II. világháború után itt kialakult", ami "a győztes hatalmak döntése következtében kialakult". Kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, bizonyos mértékig szükség van közös politikákra az EU működéséhez, de nem szabad elfelejteni, hogy a tagállamok csak "kölcsönadják" szuverenitásukat az uniónak.
Václav Klaus ezzel kapcsolatban kijelentette, az EU jelenlegi gondjai abból fakadnak, hogy "egyre több Európát akartunk", ezért "végzetesen téves" azt hangoztatni, hogy még több Európára van szükség.
Bronislaw Komorowski ugyanakkor úgy vélekedett, csak az integráció elmélyítésével lehet kilábalni a gazdasági válságból, és az EU bővítését folytatni kell, hiszen a jelenlegi válságot sem az új tagállamok felvétele okozta, hanem az az euróövezetből indult, vagyis "mondhatnánk azt, hogy a régi uniós országokból gyűrűzött be".
Egy Esterházy János megítélésére vonatkozó kérdésre válaszolva Ivan Gasparovic elmondta, vannak "ellentmondásos" kérdések a magyar-szlovák kapcsolatokban, ezek főleg történelmi vonatkozásúak. Esterházy János Szlovákia állampolgára volt, így rá is vonatkoztak a szlovák törvények - vélekedett. Közölte, "ami a szavazását illeti, amiről szó van, azt mondják, hogy a zsidók deportálása ellen szavazott, (...) szeretném elmondani, hogy ő tartózkodott, tehát nem volt se mellette, se ellene".
Esterházy János a két világháború közötti Csehszlovákia legjelentősebb magyar politikusa volt. Bár a második világháború alatti szlovák parlamentben ő volt az egyetlen képviselő, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott, a háború után előbb kiadták a szovjet titkosszolgálatoknak, majd a csehszlovák népbíróság 1947-ben hamis vádak alapján, mint hazaárulót, fasisztát és kollaboránst a távollétében halálra ítélte. Az ítélet végrehajtására a szovjet hatóságok 1949-ben átadták Esterházyt a csehszlovákoknak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglani büntetést kapott. Csehszlovákia több börtönében raboskodott, majd 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében meghalt. A börtönparancsnok nem adta ki hamvait a családnak.
Szlovákia és Csehország máig nem rehabilitálta Esterházyt, mindkét országban hivatalosan továbbra is háborús bűnösként tartják nyilván.
