Nagy érdeklődés kísérte a kiállítás megnyitóját, ahol Márfi Gyula érsek, Nagy Károly kanonok köszöntötte az egybegyűlteket, és osztotta meg velük gondolatit.
A köszöntő szavak középpontjában, mint ahogy a Karitász tevékenységének fókuszában is, az ember állt, és a szeretet. Hiszen gondoskodó, a másikat tisztelő szeretet nélkül nem létezhet a katolikus egyház, nem létezhet a Karitász sem.
Az 1931-ben Pesten útjára induló humanitárius szervezet korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintett nélkül segíti a rászorulókat szociális, egészségügyi intézmények fenntartását vállalja és különböző segélyprogramok, akciók útján. Legfontosabbnak azt tartják, hogy a karitász hálózatban dolgozó önkéntes és hivatásos munkatársak személyes szeretete jusson el az általunk támogatott emberekhez. A szeretetszolgálatot közösségben gyakorolják és ezekbe a közösségekbe szeretettel várnak minden érdeklődőt.
A Karitász ott van a mindennapjainkban, hogy figyeljen a rászorulókra, ott van a nagyobb természeti és ipari katasztrófáknál, helyreállításnál egyaránt. Foglalkoznak segélyszállítmányokkal, beteglátogatással, ruhaosztással, idősek látogatásával, segélyosztással és nagyobb ünnepekhez tartozó rendezvények szervezésével.
A Karitász tehát egyszerre mozgalom és intézmény. Mozgalom, amelyben önkéntesek dolgoznak és intézmény, amely a Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezeteként a munkához szükséges kereteket adja meg. A karitász szervezetek alapja, kiindulópontja a plébánia. Ahol összejöveteleket tartanak, ahol megbeszélik, kik szorulnak segítségre és hogyan támogassák a rászorulókat.
Ennek a példaértékű szervezetnek az eddigi történetét mutatja be a kiállítás az alakulástól, a kommunizmus illegális évein keresztül a rendszerváltás utáni újjáalakulásig, napjainkig.
„Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák.” /Willa Cather/
