Sokan ismerik a családállítást. Ez egy olyan pszichológiai folyamat, amikor avatott szakember felügyelete mellett egy csoport segítségével szembenézünk családunkkal, önmagunkkal, újra átéljük eddigi életünk nehéz pillanatait. Átéljük, és egyben feldolgozzuk azokat.
Veszprém városállítása minden évben az Utcazene – és idén kijelenthetjük, sikeres volt a terápia, Veszprém jól érzi magát. Tavaly már elviselte az utcabulit, idén élvezte. Végre merte használni képességeit, élvezte értékeit.
A jól megszokott forgatókönyv eddig úgy zajlott, hogy elkezdődött a buli, és ezzel párhuzamosan beindultak a telefonálások, a problémázások, morgolódások. Idén élmény volt hallgatni a belvárosi lakókat, főleg a nyugdíjasokat. Sokan már beépítették életükbe ezt a néhány napot. A férj vagy a feleség – vagy éppen mindkettő – kitelepült a kertbe, a hétvégi házba, és ott töltötte a zenés napokat. Volt, aki lakást cserélt a gyerekeivel, ismerőseivel, és elköltözött egy másik városba. De sokan maradtak, és sétáltak, nézelődtek, szórakoztak. Élvezték a látottakat, persze megbotránkoztak, morogtak, de nem jelentőségteljesen, csak megszokásból. Hallottam olyanról, hogy sokan erkély-partit tartottak finom ételekkel, italokkal, barátokkal, a zene pedig adott volt.
Maguk a fesztiválozók is kitolták a határokat, feltűntek sátraikkal, hálózsákjaikkal a mozi előtti zöldben, a kolostorok és kertek területén. Voltak olyan ötletek is, miszerint jó lenne nyaranta minden szombaton hasonló belvárosi bulit szervezni a horvát, olasz városok mintájára.
Szóval, Veszprém elfogadta ezt a lehetőségét, és már élvezte is. A többit meglátjuk jövőre.
