A húsvét egyházi ünnep. Keresztény szokások szerint Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk ilyenkor, amely a Biblia szerint húsvét vasárnapján történt. Létezik azonban zsidó húsvét is, amelynek beállta előtti napon történt a Megváltó megfeszítése. Maga a húsvét szó pedig onnan származik, hogy a nagyböjt után az emberek ezen a napon kezdték meg újra a húsevést.
Negyvennapos böjt előzi meg a húsvétot, Jézus ugyanennyi ideig tartó böjtölésének és szenvedésének emlékére. Ilyenkor az volt a szokás, hogy a keresztények nem ettek húst, illetve voltak olyanok, akik csak kenyéren és vízen éltek.
Húsvét hétfőn történt a locsolkodás. Ez azonban nem egyházi, hanem kifejezetten világi szokás. A férfiak és a legények ilyenkor a lányos házakat körbejárva tiszteletük jeléül megöntözték a lányokat. Ám régebben nem kölnivel, hanem kútból húzott vízzel locsoltak. Ezután a lányok, asszonyok megvendégelték a férfiakat tojással és szalonnával. Szokás volt a legényeknek locsolóverset mondani, amiért cserébe festett vagy írott tojás járt. A piros tojás a szerelmes lány érzelmeit tükrözte, még régebben viszont a vörös szín a tojáson Jézus vérét jelképezte. Virágnyelven - úgy, hogy ne kelljen kimondani - fejezték tehát ki a fiatalok az egymás iránti érzelmeiket.
A festett és kifújt tojások közül azonban nem mindet ajándékozták el a lányok. A többit barkaágra akasztották. Magyarországon ez az ág helyettesítette a pálmaágat, amellyel Krisztust üdvözölték jeruzsálemi bejövetelekor. Húsvét vasárnapján a barkaágat is megszentelték, mert hittek abban, hogy így gyógyító ereje lesz. Ez a növény ma is díszítheti Húsvétkor a szobákat és a konyhákat.
Úgyhogy fiúk, lányok figyelem! Vigyétek tovább a még létező szép hagyományokat! Lányok, fessetek tojásokat és díszítsétek fel a lakást! Ti pedig, fiúk, ne felejtsétek el megöntözni a lányokat, nehogy elhervadjanak!
