Don-testamentum
A mindenség termelésének története vón itten leírva. Kezdetben vón a semmi. Don Vinyó, a Keresztkapa sarlójával belevágott a Tudás Búzatáblájába, széjjelválasztva az ivásidőt a józanodástól. Este vón és másnap, az első nap.
Vinyó gondolta, ha másnap van, akkor sör nincs. A második napon megteremté vón a sörbokrokat és borpálmákat. Gondolta volna, hogy ez mekkora királyság, de előző nap annyira bemákolt, hogy a saját maga teremtette világról nem tudott. Este vón és másnap, a második nap.
Ha ő iszik, aszongya, akkor más vezet. Így lett Evi, a szende mendemonda lenge öltözetű, ledér, térdig érő gumicsizmás kandúrcsábítója, és Márcselló, a kilencujjú agrárördög, mint a Chocapic. Még nem ők az ördög jobb- és balkeze, de már dolgoznak rajta. Parti vón és másnap, a harmadik nap.
Vezetőség volt, munkaerő kevésbé, úgyhogy összecsődítették a fantasztikus 4-es csapatot, hogy learassák a babérokat. Így történt, hogy négy nap alatt aratáskészre formálták a világot. „Legyen VEN!” Aszondta Don Vinyó. „Villámlik, mennydörög, ezt tényleg VENelem…” idézte Márcselló. VEN van, volt lesz, a negyedik nap.
(Az elkövetkező napok kissé homályosak. Nem tudni, miért. Feltehetőleg ekkor mászott ki az óriásteknős az őslevesből hátán a földdel, valamint fordult ki a világ önnönmagából. Azóta alkonyattól pirkad.)
Brand manager-eket megszégyenítően bevezették a védelmi búzát, levédették a Koca Cola márkát, valamint berobbantak a divatpiac vérvörös posztójára a Dolcse Gabona márkajelzésű stílusteremtő, divatcunamit indító olaszcsíkos kantáros nadrágot.
Azóta szolgáltat vigasságot az agrármaffia Capo di Tutti-ja, Don Vinyó, a Keresztkapa, a TSZ meister, oldalán korteseivel, az adminisztratív és hasonlóan dekoratív Evivel, és a talján macsóimázs mögé bújó, kegyetlen egyetlen-ujja-hiányzik bérgyilkossal, Márcsellóval, és a homályban megbújó, mindig, minden körülmények között segítségére siető csapatával.
